A május 25-én megjelent írásában Puzsér azzal kezdi, hogy súlyos ellenszenvet táplál Jámbor Andrással szemben. Mint írta: számára visszataszító, ahogy Jámbor előadta a szabad nyilvánosságot szolgáló újságírót, az ellenzék és a baloldal iránt elkötelezett főszerkesztőt, az önkormányzati választás után meg beült Karácsony Gergely stábjába jól fizetett szakértőnek, de csak hogy pár hónap múltán kinézze magának az egyik legellenzékibb budapesti körzetet, ahol az MSZP támogatásával megnyerte előbb az előválasztást, aztán a választást, hogy Kövér László bábszínházában végre eljátszhassa a nép képviseletének színjátékát. E forgatókönyv szerint bukik és kárhozik el Magyarországon egy értelmiségi, akinek leginkább Kálmán Olga pályaíve imponál – tette hozzá.

„Jámbor András még politikus sem lett, és máris kiszolgálta a hazai baloldal két legvisszataszítóbb brandjét: Karácsony Gergelyt és a Magyar Szocialista Pártot”

– fogalmazott, majd feltette a kérdést, hogy politikusként mi várható tőle ezek után?

Puzsér két személyes történetet is megosztott az olvasókkal Jámborral kapcsolatban. Amikor még a Mérce főszerkesztőjeként rávette őt, hogy induljon az előválasztáson és megígérte, hogy segít neki annak kikényszerítésében, hogy tisztességes és átlátható legyen a verseny, amely ügyben nem állta a szavát.

„Azért léptem be a politikába, hogy annak a valósága legyek, aminek azóta Jámbor András a hazugságává szegődött – és ugyan ki más lett volna a balliberális kurzus engem szalámizó kése, mint maga Jámbor András”

– ecsetelte Puzsér, aki mindezek mellett felháborítónak tartotta, hogy a média kigúnyolta Jámbort annak kapcsán, hogy első parlamenti felszólalásán remegett a kezében a papír, amiből felolvasta az előre megírt szöveget.

„Nekem Jámbor András se komám, se bajtársam, sőt: szívből megvetem az olyan hazudozókat, mint ő – de így is felháborít az, ahogy a kormányzati revolvermédia gúnyolja és alázza, amiért annyira izgult az első országgyűlési felszólalásakor, hogy úgy remegett a nyomtatott papír a kezében, mint a nyárfalevél” – írja Puzsér Róbert, aki szerint Jámbor András azért izgult, mert érezte a falakban szunnyadó szellemet: azt, hogy azoknak, akik e falak között dolgoznak, nagy a felelősségük.