Valamivel több mint száz évvel az 1848-49-es szabadságharc után írták: „Angyal vidd meg a hírt az égből, mindig új élet lesz a vérből” – kezdte beszédét Ferencz Orsolya országgyűlési képviselő. Mint kifejtette: ezek a gondolatok már egy újabb forradalom, szabadságharc, újabb koporsók, temetések, könny és gyász után született, de mélységesen igaz volt. Igazságát bizonyítja, hogy ma is itt vagyunk töretlen szívvel és hittel, egyenes tartással, és tekintünk a jövőbe – tette hozzá – ami nem lenne lehetséges a történelem nagyjai – akik közé az aradi vértanúk is tartoznak – nélkül.
Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
1849. október 6-án gyalázatos módon vérbe fojtva küzdelmünket a hitszegő király az aradi várárokba dobatta 13 hős holttestét – folytatta Ferencz Orsolya, aki szerint, ha akkor ott állunk, azt gondolhattuk volna, hogy minden elveszett, de – ahogyan a vers is mondja – mindig új élet lesz a vérből.
Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
A tábornokok utolsó szavai
Az országgyűlési képviselő idézett a tábornokok utolsó mondataiból. „Legyőztük a halált mert bármikor készek voltunk elviselni azt” – voltak Damjanics János utolsó szavai. „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Igy parancsolja ezt hazám szolgálata” – szólt Dessewffy Arisztid. Lázár Vilmos azt mondta: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érnie a magyar lelkeknek.” Vécsey Károly pedig ezzel a gondolattal indult utolsó útjára: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
Ferencz Orsolya szerint ezekben a mondatokban közös pont, az Istenbe vetett rendíthetetlen hit és a magyarság ügyének minden akadályon átmenő alázatos szolgálata, amely a nemzet hős mártírjaivá tette a kivégzetteket.
Ma szellemi szabadságharcot vívunk
Ma, egy új korszak küszöbén állva sajnos azt látjuk, hogy Magyarország ismét egy óriási nemzetközi küzdőtér közepén találja magát – emelte ki az országgyűlési képviselő, hozzátéve: ma szellemi szabadságharcot vívunk, amelyben a helytállásunk kell ahhoz, hogy Magyarország magyar és Európa európai maradjon.
Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
„Ehhez kérjük a Mindenható Isten segítségét, és a hőseink és mártírjaink támogatását odaátról, ahová 1849. október 6-án hajnalban nyugodt szívvel, igaz lélekkel és egyenes derékkal megérkeztek: az Úristen ítélőszéke elé” – fogalmazott Ferencz Orsolya, megígérve, hogy amennyire erőnktől, tehetségünktől és hitünktől telik, megtesszük, amit ránk mér a történelem.
Főhajtás a mártírok előtt
Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
Az ünnepség koszorúzással zárult. Vörös Tamás és Juharos Róbert a Józsefvárosi Fidesz-KDNP frakció nevében, Gyurákovics Andrea és Kállay Mária a Ferencvárosi Fidesz-KDNP nevében koszorúzott. A Józsefvárosi Fidelitas koszorúját Kaiser Edvin helyezte el.
