Siófokon született és ott is nőtt fel. Hogyan került Budapestre, ráadásul éppen Józsefvárosba?

Siófok nagyon izgalmas város volt a 70-es években, a Sió partján éltünk kertes szalagházban, a kertünk végében egy kis mintagazdasággal, ami kétségtelenül segített a természet iránti szeretetem kialakulásában. Ugyanakkor nemcsak a turizmus miatt volt érdekes a Balaton déli partjának fővárosa, hanem azért is, mert kitűnő művészeti élet zajlott nálunk – építész testvérem Makovecz Imre tanítványa volt. Magam is a művészeti pályára hajlottam, hiszen érettségi után már aktívan zenéltem, igaz, akkor még nem volt biztos az útirány: komoly- vagy könnyűzene? Budapestre a továbbtanulás hozott, Józsefvárosba pedig az, hogy egyetemista bátyámmal itt laktunk a Palotanegyedben.

Milyen volt akkor a kerület? Milyen volt itt élni?

A Palotanegyed már akkor is kicsit előrébb tartott fejlettségben, mint a kerület többi része. Ahol laktunk, annak belvárosias varázsa volt. Arra már akkor sem volt jellemző a nyócker hangulat, amit a 2010-es években sikerült levetkőznie a kerület többi részének is. Nagyon szerettem ott lakni, közel volt a csarnok, a Dunapart, a Gellérthegy. Itt jött be az életembe a Solaris is, amelyből aztán megalakult a Napoleon Boulevard. Aztán jött egy hirdetés, hogy megrendezik Siófokon az Interpop fesztivált 1986-ban. Elindultunk és meg is nyertük a Kérlek, ne félj! című dallal.

Mi volt a következő mérföldkő a pályafutásában?

1990-ben elváltak útjaink a Napoleon Boulvarddal. Cziglán Istvánnal megcsináltam a Mámor lemezt, ők meg új énekessel kiegészülve zenéltek tovább, akkor született a Legyetek jók, ha tudtok lemez. De olyannyira békében zajlott a különválás, hogy egymás dalait is gond nélkül játszottuk.

A zenekar mellett színházi produkciókban is részt vett, templomi koncerteket adott. Józsefvárosban is volt ilyen…

Számos helyen léptem fel, Józsefvárosban éppúgy, mint a szívemnek nagyon kedves Székelyföldön is. A román forradalom idején éppen Brassóban adtuk elő az Európa visszavárt, ami egy kicsit a szabadság melletti kiállás üzenete is egyben. A pop-rock kultúra azért nagyon jó, mert a saját élettörténetedet is meg tudod írni. Kiteljesedhet a zenében az, hogy mit gondolsz a világról.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

A csináljuk a fesztivált! című műsorban Pély Barnával az Ismerős Arcok Nélküled című slágerét énekeltétek, ami a határon túli magyarokkal való összetartozást jelképezi. Fontos neked ez az ügy?

Abszolút. Hozzájárult ehhez, hogy ez egy olyan értékes műsor, ahol minden művészet elfér. Én ezt értékteremtőnek, értékmegőrzőnek tartom, mint ahogyan A Dal című műsorban is nagy örömmel zsűriztem három évadon keresztül. Ezért vállaltam el a Nélküledet is, amit Barnával és a Kárpát-medence számos pontjából érkező gyerekekkel adtunk elő, és az is – miképpen egykoron az Európa visszavár – mindenkinek, mindenkihez szól.

Ha már említetted A Dalt… Ez korábban az Eurovízió előszobája volt. Mi volt a legemlékezetesebb a műsorban?

Az én időmben kicsit változott a koncepció, mert akkor dőlt el, hogy nem megy a győztes az Euróvízióra. Erről kettős a véleményem, mert ugyan kell a nemzetközi megmérettetés, de nagyon fontos az is, hogy a magyar előadók, szerzők a magyar kultúráért tesznek. Ilyen támogatottság korábban nem volt, ugyanakkor azt gondolom, hogy lehet vissza kellene térni a nemzetközi porondra, mert a fiatalok most már az angol nyelvű produkciókban is otthonosan mozognak.

Milyen zenei projekteken dolgozik jelenleg?

Van egy zenekarom, amellyel évek óta játszom, és ahogyan a Napoleon Boulevardban, ebben is van fuvola. Szeretünk koncertezni, a naptárunk nyári időszaka már kezd betelni. Viszont gyakran játszom trióban is, amely formációval templomokban is fellépünk, valamint a színház is jelen van az életemben.

Fotó: jegy.hu

Ivancsics Ilona színházában az Akarsz-e velem kóborolni című zenés darabunk egy tanmese, ami főként a gyerekeknek – óvodásoknak, alsós diákoknak – szól, és emellett születnek új dalaim is. Legutóbb Gáti István verse, A Ház varázsolódott dallá.