A XIX. század derekán keletkezett térképek is arra utalnak, hogy Budapest egyesítése előtt is vásári funkciókat látott el a Rákóczi tér, amit akkoriban Borjú térnek neveztek. A boldog békeidők városfejlesztési lendülete kiterjedt a piacok szabályozására is, amelyeket a korabeli szakemberek vásárcsarnokokban képzeltek el. 1890-ben Czigler Győző egyetemi tanár az akkor már a fejedelem után elnevezett Rákóczi teret ajánlotta az egyik vásárcsarnok helyszínéül.

A képen a Rákóczi-téri vásárcsarnok látható a körút felől nézve.
Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A II. számú vásárcsarnokot 1894-ben kezdték el építeni és a Vámház körúti Központi, illetve a Klauzál téri, a Hunyadi téri és a Hold utcai csarnokokkal egyetemben 1897. február 15-én avatták fel. A Ziegler Nándor igazgatása alá kerülő csarnokok közül kettőt, a központit és a Rákóczi térit – a korabeli beszámolók szerint – Ferenc József is meglátogatta.

A Rákóczi téri csarnok főbejáratán lovaskocsival is be lehetett hajtani. Az épületben 375 állandó és 55 ideiglenes árudát alakítottak ki. Az emeleten bérlakásokat is építettek, amely bevételekből a helypénzt csökkentették. A pincét pedig raktározásra használták, de megvolt a helye az áruvizsgálónak, a rendőrnek, illetve elsősegélynyújtásra és a csarnokfelügyelet részére is kialakítottak helyiségeket.

A világválság azonban a csarnokra is rányomta bélyegét: 1936-ra tervbe vették a bezárását, de volt olyan elképzelés is, hogy uszodává alakítják. Az újabb csapás 1988-ban érkezett, amikor május 6—án éjjel egy műszaki hiba következtében leégett az épület. Az újjáépítést követően 1991-ben nyílt meg ismét.

Gazdátlanná vált a Rákóczi tér?

Fotó: Hírnyolc

A tér neve a kilencvenes évekre összeforrt a prostitúcióval. A mélypontról kivezető utat a térfigyelő kamerák hozták el. Csak 2014-ben – Kocsis Máté polgármestersége idején – 180 modern kamerát szereltek fel a közterekre. A tér rendezése is erre az időszakra tehető. Mélygarázs épült, illetve az M4 metró megállóhelyeként megújult a tér felszíne is. Az utóbbi időben azonban egyre több a lakossági panasz a környéken élőktől: hajléktalanok, illetve kosz és szemét uralkodik el a területen.