Jó eséllyel máshol nem volt rá igény, ezért a Wahorn András és Sebes Márton nevéhez fűződő Szaxofonozó Farkas című köztéri szobrot Józsefváros baloldali vezetése fogadná be, hogy a Mátyás téren állítsa fel a vasbeton monstrumot. A szocializmus „művészetét” idéző szögletes alkotás négy és fél méter magas. A művészek szerint egy hullámzó vízen csónakázó farkast ábrázol, amit azzal magyaráznak, hogy az az örök változás hullámain egyensúlyozó művész és az örök vándorlásban élő roma nép szimbóluma. 

Gondos Judit, a Mátyás tér környékének egyik korábbi képviselője szerint ez a magát zöldpártinak valló városvezetés természetrombolása. „Zöld helyett vasbeton” – kommentálta, hozzátéve: a városvezetés erről sem kérdezte meg a lakosokat, pedig folyamatosan a részvételiséget, a lakosok bevonásának fontosságát hangoztatják.

A párbeszédes Erőss Gábor és a momentumos Rádai Dániel alpolgármesterek által benyújtott előterjesztés szerint ezzel a művel a roma zenészek, kultúra előtt tisztelegnének. Kérdés, hogyha a roma kultúra előtt szeretne tisztelegni Pikó András és csapata, akkor miért építették le 15 főre az egykor 70 tagú Józsefvárosi Cigányzenekart? Miért nem ápolják és gyarapítják a Muzsikus cigányok parkjában a roma muzsikusoknak emléket állító domborműveket?

Mindezek helyett marad az óriás szaxofonozó farkas szobra, amelynek felállítása – két további emléktáblával együtt– mintegy félmillió forintjába kerül a józsefvárosi polgároknak. Az ehhez szükséges összeget a baloldali városvezetés az általános tartalékból csoportosítja át.