A XVIII. században még vadászterületek, birtokok váltották egymást Józsefváros külső felén. Az egyik legszebb területet báró Orczy Lőrinc vásárolta meg 1783-ban, amelyből a későbbiekben kialakult az Orczy-park. Ennek a nyugati határára épült fel 1863-ban a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia, amelyet a korabeliek latinul Ludoviceumnak hívtak. Erről kapta a nevét az Üllői út és a Régi utca (ma Diószegi Sámuel) között húzódó közterületet is.

A Ludoviceum utca túloldalára 1847-ben költözött Nagyszombatról, az orvosi képzést segítő botanikus kert a mainál jóval nagyobb – 10 hektáros – területen. A század második felében területe folyamatosan csökkent, miután 1870 és 1910 között a Budapesti Egyetem orvosi kara számos klinikaépületet emelt itt. Ezek között állt a III. számú Belklinika (ma I. számú Belgyógyászati Klinika) amelynek vezetését Korányi Sándor 1909-ben vette át atyjától Korányi Frigyestől és ahol snyugdíjazásáig tanított, gyógyított.

Korányi több helyen is tanított, gyógyított Józsefvárosban

Korányi Sándor 1866. június 18-án orvosdinasztia sarjaként látta meg a napvilágot. Tanulmányai kezdetén az élettan kelti fel érdeklődését: 1891-ben ezt tanította az Állatorvosi Egyetemen. Két évvel később képesítést szerzett neurológiából, és rendelőorvos lett a Stefánia gyermekkórházban (ma I. számú Gyermekgyógyászati Klinika), majd főorvos a Szent István kórházban. Édesapja nyugdíjba vonulása után – 1908-ban – átvette a III. számú belgyógyászati klinika vezetését, mely akkor még a jelenlegi Urológiai Klinika épületében működött, s csak később költözött a mai helyére.

Széles spektrumon végzett belgyógyászati kutatásokat

Kutatásai kiterjedtek a vese betegségeire, a koszorúerek vérellátására, az öregedés vizsgálatára, továbbá kidolgozta a gyomorrák korai felismerésének lehetőségeit és a tuberkulózis kezelésén is fáradozott. 1927-től a felsőházban képviselte az orvostársadalmat.

Tíz évvel később vonult nyugdíjba, de ezt követően is számos tudományos ülésen megjelent. 1944-ben érte utol a vég. „Halála nemcsak az orvostudományvesztesége, hanem az egész magyar tudományosságé” – búcsúzott tőle a Magyar Tudományos Akadémia. Utolsó útjára sokan elkísérték a Kerepesi (ma Fiumei úti) Temetőbe.

Utcanév őrzi emlékét

A II. világháború utáni átnevezési hullámot a Ludoviceum utca sem úszta meg, azonban szerencsére ebben az esetben – a legtöbb helyszíntől eltérően – nem a kommunista ideológia győzött, hanem a józan ész és Korányi Sándorról – korának egyik legmeghatározóbb orvos-kutatójáról – kapta az új nevét.