15 évvel ezelőtt nyitott meg a galériája a Bródy Sándor utcában. Hogyan emlékszik vissza a kezdeti évekre?

A 22. szám alatt, az első emeleten volt egy lakásunk, amelyből az első galériát alakítottam ki. Azóta is ebben az utcában működünk, mintegy 200 méterre az első helyszíntől. Az elmúlt 15 évben sok minden történt a galéria életében. Hosszú folyamat egy kortárs galéria felépítése, és az utóbbi években különösen sok kihívás volt. Folyamatosan építeni és frissíteni kell a művészkört, a törzs- és vásárló közönséget, kialakítani a programokat és a nemzetközi kapcsolatokat, amelyeket folyamatosan ápolni kell.

2017-ben egy Galéria negyed kialakítását tervezte az utcában és a környéken az előző városvezetés. Ez a terv mennyiben él napjainkban?

Több olyan üzlethelyiséget kínált akkor az önkormányzat, amelyeket kizárólag kortárs galéria kialakítására lehetett kibérelni. Rajtunk kívül a TOBE Galéria is a program keretében költözött ide, és azóta is nyílnak új galériák a negyedben, legutóbb a Resident Art. Bízom benne, hogy ez a tendencia folytatódhat, hiszen a kortárs galériák támogatása egy politikafüggetlen törekvés kellene, hogy legyen.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Mennyire változott az évek alatt galériájuk kínálata?

A kezdetekben fiatalabb, középgenerációs művészeket képviseltünk, ez az évek alatt kibővült. Továbbra is támogatjuk a fiatalokat nemzetközi szinten is, ugyanakkor elismert magyar és külföldi művészeket is képviselünk a nagyobb referenciával rendelkező korosztályokból is. Az évek alatt egyre erősebb lett a konceptuális művészet, illetve a geometrikus absztrakt irányzat a galériánkban, jelenleg is egy ilyen témájú kiállításunk látható november végéig.

Sokan azt gondolhatják, hogy egy galériát vezetni nem is olyan nagy dolog: rendeznek 1-2 kiállítást, reggelente kitárják az ajtajukat, s várják a látogatókat, vásárlókat…

Ez egy rendkívül komplex üzleti vállalkozás, hiszen fenn kell tartani egy kiállítóteret, meg kell felelni a piac elvárásainak, képviselni a művészeinket, segíteni a pályájuk alakulását, figyelni a műgyűjtőkre, a látogatókra. Mindez állandó tanulást, jelenlétet, folyamatos kommunikációt kíván, követni kell a trendeket, ahogyan azt is, hogy kik a meghatározók nemzetközi szintéren, mik a tendenciák, mely nemzetközi vásárokon érdemes részt venni.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

A nemzetközi vásárokon való részvétel mennyire fontos egy galéria életében?

Évente több mint 300 művészeti vásárt rendeznek szerte a világban, különböző színvonalon, közönséggel, résztvevőkkel. 2010-ben szerepeltünk először külföldi vásáron. Fontos, hogy jelen legyünk, de ez nagyon nagy anyagi befektetést igényel, ezért szelektálni kell. Voltunk például New Yorkban, Isztambulban, Barcelonában, Londonban, rendszeresen járunk Brüsszelbe, Madridba, Torinóba, Bécsbe. A Covid keményebb időszaka alatt ugyanakkor alig rendeztek vásárokat.

A koronavírus, a háború okozta energiaválság hogyan hatott a galériák működésére?

Meglepő módon a Covid – az első sokk után – inkább pozitívan hatott a műtárgypiacra: hiszen az emberek kevesebbet utaztak, így maradtak szabad forrásaik, amiket műtárgyak vásárlására tudtak fordítani és több idejük is volt tájékozódni.

A háború és az energiaválság hatása még megjósolhatatlan, de szerintem sokkal negatívabb lesz majd, mint a COVID hatása, és nagy kihívás elé állít mindannyiunkat. Ha kell, racionalizáljuk majd a tevékenységet, de szeretnénk változatlan formában működni, ezt az időszakot valahogy át kell vészelni.

Hogyan állt össze a november végéig látható Geometric Environments című tárlatuk?

Ahogy említettem, a geometrikus absztrakt erősen reprezentált a galériában, a jelenlegi tárlat is ilyen. Ugyanakkor hasonló, csoportos, nemzetközi művészekkel kiegészült tárlatunk korábban még nem volt. A kiállítás geometrikus absztrakción belüli különböző szemléleteket és uralkodó tendenciákat vizsgálja festőművészek és üvegművészek alkotásainak párbeszédén keresztül. A festészeti és a szobrászati médium közti átjárás lehetőségeinek feltárása volt a célunk a kiállítási anyag összeállítása során. Nagy öröm volt, hogy a hazai absztrakt művészet olyan jeles képviselői mellett, mint Haász István festőművész és Botos Péter üvegművész, olyan izgalmas, feltörekvő, illetve befutott nemzetközi művészek is elfogadták a meghívásunkat a kiállításra, mint a lengyel alkotó, Natalia Zaluska, a német Reinhard Roy vagy az albán képzőművész, Genti Korini.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Milyen tervek állnak önök előtt?

A következő a pécsi Somody Péter kiállítása lesz, aki szintén hozzánk közel álló absztrakt műveket készít. Jövő februárban egy nagyszabású Konok Tamás-tárlat várható itt a galériában, amelynek szervezése, előkészületei már elkezdődtek. A jövőben is szeretnénk külföldi művészek bevonásával elősegíteni a nemzetközi és a hazai művészeti szcéna közti együttműködést és a kortárs művészet aktuális kérdéseiről szóló diskurzust. Ugyanez motivál bennünket a nemzetközi vásárokon való szereplés esetében is, jövőre is szeretnénk minél több külföldi helyszínen megismertetni a nemzetközi szakmával és közönséggel a művészeinket.