Mikó István: A Turay Ida Színház a mindennapjaim része

Bányai Rudolf | 2021. 05. 03. – 11:12

Többek közt a józsefvárosi Turay Ida Színház örökös tagja, színész, rendező, zeneszerző. Ott lapul nála a Jászai Mari-díj, Érdemes- és néhány napja már Kiváló művész. Ezek fontos, komoly díjak, de Mikó István ennél sokkal több, egy minden korosztály számára szeretnivaló színészlegenda.

© Fotó
Hírnyolc

- Sajnos adja magát a kérdés: koronavírus elleni oltást kapott már?

- Április végén kaptam a másodikat. Azt hiszem, Pfizer jutott a vénembernek. 

- Most a járvány idején hogyan telnek a mindennapok?

- Szorosan egymás után, ahogy eddig is. De feltalálom magam, mert mindig van valami kis tevékenység, amit kitűzök magam elé. 1964 óta szerzek zenét, gitárral, hegedűvel, hol így, hol úgy. Most éppen Kovács András Ferenc az Egerek könyve című kötetéből zenésítek meg néhány verset. De nagyon hiányzik a színházi munka.

© Fotó
Hírnyolc

- És erre Ön szerint mikor kerülhet sor?

- Talán hamarosan elkezdjük végre a munkát. Van egy darab - Tamási Áron Vitézlélek -, amit már kétszer abbahagytunk, egyszer közvetlenül a főpróbahét előtt. Most megpróbálunk nekiindulni harmadszor is. Nem szeretek aktualitásokat, párhuzamokat keresni a színház és a hétköznapi élet között, de ez most megkerülhetetlen, hiszen az újrakezdésről szól. Nyilván egy más helyzetben, mert ebben a háború után tér haza egy fiatalember, akinek nincsen semmije, egyedül van, és megpróbálja újrateremteni a környezetét és az életét.

- Ön szerint mikor léphetnek újra a világot jelentő deszkákra, és mi mikor ülhetünk újra a nézőtéren?

- Úgy látom, hogy hamarosan. Minden színház nagy elmaradásban van előadásokkal. Én például Salgótarjánban rendeztem Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül darabját, ami egy nagyon jól sikerült előadás, de alig bírtuk játszani. Erre is remény van nyáron, a Turay Ida színházzal is két darab van betervezve, a Szerelem és a Vitéz lélek van kitűzve előadásokra, de Nyíregyházán is dolgozom, ahol a Szabin nők elrablásában játszanék, Pesten pedig a TRIP Színházzal a 14 karátos autót csináljuk. Volna munka és igény is. Talán szabadtéren sikerülhet, hiszen - mint látszik - több felkérés van, már csak dolgozni kellene.

© Fotó
Hírnyolc

- Arra emlékszik, hogy mikor lépett utoljára színpadra?

- Egészen pontosan a 70. születésnapomon a Turay Ida Színházban az Indul a bakterházban játszottam a főszerepet, és ott a színpadon ünnepelt a közönség. Voltak a nézőtéren, ugyan már maszkban, de még ott lehettek. Szeptemberben pedig forgattam az Oscar-díjas Deák Kristóffal az Unoka című filmet. Azzal szerencsére végeztünk, vagy talán egy-két nap pótlás lehet. Azért volt jó, mert csupa idősebb kolléga szerepelt benne, jó kis munka volt.

- Többek közt a Turay Ida Színházban is örökös tag. Hogyan lett az a színház az egyik otthona?

- Mikor Sopronban otthagytam az igazgatói posztot, akkor szabadúszó lettem és három évre elszerződtem Szolnokra, ahonnan nagyon szép emlékeim vannak. A Turay Ida Színház pedig utazó színház volt, állandó hely nélkül. Viszont nagyon sok előadást csináltak, vidékre rengeteget jártam velük, és ezt látva szerencsére a kerület korábbi vezetése adott nekünk helyet Józsefvárosban. Ez korábban Déryné Színház, Kamaraszínház volt, sőt a Nemzeti Színháznak is volt kamarajátszótere. Egy szenzációs aurájú színházterem, ahol pont annyi néző van, ami jól esik az embernek. Ahogy kimegy a színpadra, az a 320 ember ott ül, és azt érzed, hogy vannak is, de mégse olyan sokan, tehát közelebb lehetünk hozzájuk. Családias hangulatú. Nagyon kellemes helyszín, és nagyon boldog vagyok, hogy a mindennapjaim része.

Rovat