Lakatos László, az első roma stand-upos tősgyökeres józsefvárosi

Szerkesztő | 2020. 11. 10. – 08:48

Zenészcsaládból származik, de nem szerette a klasszikusokat gyakorolni, így inkább informatikus lett. Taxizott, majd felfedezték egy stand-up tehetségkutató műsorban. Azóta töretlenül ível felfelé a népszerűsége. Lakatos Lászlóval pályája kezdeti nehézségeiről, Józsefvárosról, a koronavírusról és a jövőbeni terveiről is beszélgettünk.  

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Józsefvárosban születtél és most is itt laksz. Milyennek látod a kerületet?

Itt nőttem fel a Corvin negyedben. A Práter utcai általános iskolába jártam, sokat fociztunk, játszottunk a Szigony utcában. Most is a Práter utcában lakom. Szeretek itt élni, igaz, nincs viszonyítási alapom, hiszen mindig is itt éltem. Az évek során sokat fejlődött a negyed, kialakult a Corvin sétány, tele van új építésű házakkal, és itt van a Dumaszínház is, a munkahelyem.

Zenészcsaládból származol, nem vonzott az a pálya?

Édesapám azt mondta, hogy elég egy zenész a családban. Zenét azért tanultam én is, a zongora volt a hangszerem, de nagy tróger voltam, úgyhogy az abba is maradt. Nem szerettem a klasszikusokat gyakorolni, inkább a jazz vonzott, de azt meg édesapám nem volt hajlandó tanítani, ezért inkább informatikus lettem. A szakmámban viszont nem dolgoztam egy percet sem.

A Magyarország szereplek című stand-up tehetségkutatóban tűntél fel. Mi vitt oda?

A Comedy Centralon láttam a felhívást, hogy lehet jelentkezni és úgy gondoltam, hogy ez nekem is menne. Egoból jelentkeztem, bejutottam … és lásd igazam volt (nevet), … na jó fogalmazzunk úgy, hogy van hozzá érzékem.

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Kialakultak jó barátságok a Dumaszínház társulatának tagjaival?

Mindenkivel jó a kapcsolatom, de a legszorosabb Hadházi Lászlóval és Musimbe Dávid Dennisszel. Velük dolgozom a legtöbbet. A Hadházi olyan, mintha a második apám lenne.

Egy időben taxisként is dolgoztál…

Nemrég hagytam abba a taxizást, mert a stand-upra próbálok fókuszálni. Ennek több értelme van, és jobban is szeretem csinálni. A taxizásban a buszsáv használatát imádtam a legjobban: olyankor úgy éreztem magam, mint Jézus, amikor vízen járt… mindenhol dugó, én meg csak suhanok át a városon (nevet).

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

A romákkal szembeni sztereotípiák is megjelentek humorosan a témáid között…

Érzékeny a terület, az első fellépéseimen volt olyan poénom, amivel ráerősítettem a sztereotípiákra, ezt már nagyon bánom, viszont amikor a Dumaszínházba kerültem, Litkai Gergely különösen sokat segített ennek áthidalásában. Elmagyarázta, hogyan érdemes úgy kezelni ezeket a témákat, hogy poénunk is legyen, de közben ne erősítsünk rá a sztereotípiákra. A Denissel közös estünkbe, a Békével jöttünk című produkcióba mindent beletettem, amit el szerettem volna mondani ezzel kapcsolatban, az új műsoraimban már nem szerepel a téma.

Volt, aki megsértődött?

Kaptam sok kritikát a sztereotípiákkal kapcsolatos poénjaimon. Sokan azt mondják – főként a romák – hogy kifigurázom a cigányságot, pedig csak önmagamat adom. Én is cigány vagyok, így beszélek, ebben nőttem fel, ilyen a stílusom, nem is akarok más lenni.

Második hullámát éljük a koronavírusnak. Milyen hatással volt ez rád?

Március közepén bezártak a színházak, így én is munkanélküli lettem. Szerencsére van egy webshopom, a bátyashop.hu – ahol vicces, fiatalos szlengekkel feliratozott pólók, ajándéktárgyak kaphatók a szerk. –, arra koncentráltam, valamint tartalmakat készítettem a YouTube-, és a Facebook-csatornáimra. Jó volt kibeszélnem azt, amit megéltem. Én így tudtam feldolgozni a bezártságot, és remélem segíthettem más embereknek is elfogadni a kialakult helyzetet. A videóimban különböző karakterek bőrébe bújok, van közte két hölgy is: Lejla és Maris. Az a tervem, hogy a karaktereket majd beemelem a fellépéseimre is.

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Hogyan áll össze egy fellépés?

Nem egyszerű összerakni. Nem az a lényeg, hogy csúnyán beszéljünk, hanem hogy legyen mondanivalónk. A Hadházi Lászlóval közös fellépésünk címe: Megyünk a levesbe. Ennek az az üzenete, hogy érdemes figyelni a mögöttes mondanivalóra is. Szeretnénk elgondolkodtatni az embereket, nem az a cél, hogy csak sztorikat meséljük bele a vakvilágba, hanem ha már van lehetőségünk szólni az emberekhez, akkor adjunk is valamit. Olyat, ami elgondolkodtató.  

Mit üzensz a fiataloknak, a pályakezdőknek?

Merjenek nagyot álmodni. Ha nem is éred el a legnagyobb álmodat, de a közelébe kerülsz, már megérte. Próbálok mindenkit arra bíztatni, hogy ne skatulyázzák be magukat. Ha az ember törekszik valamire, nagyon szeretne valamit és küzd érte, akkor bármit el lehet érni. Úgy gondolom, hogy a lehetőségek kapuja mindenki előtt nyitva áll.

Milyennek látod a jövőt?

Denisszel közös produkciónkat, a Békével jöttünk címűt szereti a közönség, rendszerint teltházas a műsor, ezért csinálunk egy folytatást neki, és terveim szerint lesz majd egy önálló estem is. Hosszútávon pedig, úgy tíz év múlva – én, az örök elégedetlen – remélem elégedett és boldog leszek.

Rovat