„Ritmusok. Sok táncos, illetve zenész – magányos és csoportos – festményt válogattam össze erre a tárlatra, a kiállítás címe ezeknél kevésbé szorul magyarázatra” – mondja Breznay András a kiállításmegnyitót követő forgatagban. Különleges pillanat ez művésznek és művészkedvelőnek: ki tudja, mikor tetőzik a következő hullám, s zárulnak be a galériák ajtajai újra…

A címadó „ritmus” a festményeken vizuálisan is visszaköszön, mint a művész mondja: a kompozíció, a vonalak tördelése képzőművészeti szempontból is ad egy lüktetést a képeknek. Valóban. Különösen ilyen a selmecbányai-sorozat, ahol szinte egy „egyenes”, illetve párhuzamos vonalat sem látni, mégsem fáj a kiegyensúlyozatlanság. Egyszerűen így jó. A kiállított festmények közt visszatérő momentum Velence (a pestisjárvány sújtotta város…), s nem maradnak ki az „önreflexiók” sem. A „kompozíciók lüktetése” mellett a színek dinamikájában is ott a ritmus, az élet, a túlélni akarás ösztöne, amelyet jó látni ezekben a napokban.

Fotó: Hírnyolc

Breznay András nagy művészdinasztiából származik, nyolcan vannak testvérek, s mint a festő kiemeli: a művésztársadalomban nem volt könnyű érvényesülniük: mivel sokan voltak, nem hitték el, hogy mindannyian tehetségesek lehetnek. Festő édesapja, testvérei részben külföldön bizonyították, hogy ez nem így van, András közülük egyedül járt a budapesti képzőművészeti egyetemre… „A családi kötelék mellett az elhatározás és a hit abban, hogy az egész életünket a festészettel le tudjuk élni, nagyon erős volt, s rengeteg erőt adott” – mondja Breznay András, mindezt jelenlegi kiállítása is bizonyítani látszik.

Megtekinthető: december 3-ig, előzetes bejelentkezés szükséges. E-mail: rendezveny@semmelweis-univ.hu

Helyszín: Semmelweis Szalon (Üllői út 26., I. emelet, 108.)