Húshagyó kedden véget ért a farsangi időszak, így ma, hamvazószerdán kezdetét veszi a nagyböjt, amely negyven napig tart és húsvétvasárnap ér véget. A keresztények ebben a negyvennapos bűnbánati időszakban hitük elmélyítésével, kiengesztelődéssel és böjttel készülnek húsvét ünnepére, Jézus Krisztus halálára és feltámadására.

A VII. század óta veszi kezdetét hamvazószerdán a nagyböjt, mivel az Úr napját jelentő vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak. Húsvét mozgó ünnep, a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap ünnepeljük.

A böjt, s az arra a régi hagyományok szerint jellemző bűnbánó öltözék, fejre történő hamuszórás (erre utal a hamvazószerda elnevezés is), illetve az ételtől-italtól tartózkodás soha nem öncélú, hanem a lélek megtisztulását, megújulását szolgálja Isten előtt, de a felebaráti szeretet cselekedeteiben is meg kell nyilvánulnia.

Enyhültek a böjti előírások az évszázadok alatt

Mára az egyház csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt a 18 és 60 év közötti hívei részére, addig a XI. századig olyan szigor jellemezte ezt az időszakot, hogy késő délutánig semmit nem ettek, s a böjt során egyáltalán nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A görögkatolikus közösségekben hamvazószerda előtti hétfőn kezdődik a nagyböjti időszak.

A nagyböjt megjelenése a Bibliában

A latinul quadragesima , azaz negyven elnevezésű időszakra az Ószövetségben és az Újszövetségben is történik utalás. Előbbiben nincs egységes előírás: Saul halála után a nép hét napig böjtölt, Dávid király bűnbánati böjtöt tartott, Mózes pedig negyven napon át böjtölt, mielőtt kihirdette a tízparancsolatot. A negyvenes szám azonban ismételten megjelenik a zsidó nép negyven éven át tartó pusztai vándorlása, Illés negyven napon és éjen át tartó útja, valamint Ninive népének Illés által kért negyvennapos bűnbánata kapcsán is.

Az Újszövetségben Anna prófétaasszony böjttel és imádsággal szolgálta Istent és várta a Megváltót, Lukács evangéliumában Jézus negyvennapos pusztai elvonulásáról ír, illetve arról, hogy az ő példája nyomán az első keresztény közösségek számára is alapvető volt a böjt és az imádságos lelkület. Mindennek az az üzenete, hogy a böjt és az imádság megtisztítja és felemeli a testet és a lelket, így az ember alkalmasabbá válik Isten szavának befogadására. A kereszténység számára Krisztus negyvennapos böjtje a legfontosabb példa, ez a IV. századra általánossá vált a keresztény világban.

Forrás: Magyar Kurír