Bár atyja a jogi pályára szánta, Semmelweis az orvoslást választotta az egyetemi évei alatt. A bécsi és pesti tanulmányai végeztével 1844-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Munkássága Bécsben indult, a pesti Szent Rókus kórház szülészeti osztályára 1851-ben került fizetés nélküli tiszteletbeli főorvosként. Felfedezte, hogy a gyermekágyi lázban elhunytak magas számát az okozza, hogy az orvosok és orvostanhallgatók a boncolások után kézmosás nélkül mennek a szülészeti vizsgálatokra. Ezt követően kötelezte a szülészetre belépő orvosokat a klórmész-oldatos kézmosásra.

A Rókusban töltött hat év alatt egy százalék alá szorította a gyermekágyi láz halandóságát. A kiváló statisztikák ellenére azonban az orvostársadalom folyamatosan bírálta, ami olyannyira felőrölte az idegrendszerét, hogy 1865-ben elmegyógyintézetbe utalták, ahol néhány hét múlva elhunyt.      

A korabeli lapok szűkszavúan számoltak be a 47. éves Semmelweis haláláról, ami nem is csoda, hiszen pályatársai azért nem ismerték el munkásságát. Az évek azonban Semmelweist, „az anyák megmentőjét” igazolták, akiről az utókor méltón emlékezik meg évről-évre.

Egyetem, szobrok, díszpolgári cím

1969-től Semmelweis nevét viseli a magyar orvosképzés legnagyobb fellegvára, a Józsefvárosban több karral is működő Semmelweis Egyetem. Kerületünkben két szobor is őrzi emlékét. A legismertebb a Gyulai Pál utcában, a Szent Rókus kórház bejáratánál található. A szobor Stróbl Alajos munkája és eredetileg az Erzsébet téren állították fel 1906-ban. Majd’ fél évszázaddal később, 1948-ban került a Gyulai Pál utcába.

Kevésbé ismert, hogy a Semmelweis Egyetem – Mária és Szentkirályi utcák közötti – Belső Klinikai tömbjének udvarán is áll egy egészalakos Semmelweis-szobor. 2019 tavaszán Józsefváros önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott a neves orvosnak.