A Tisztviselőtelep helyén egykoron katonai helyőrség működött. A terület beépítése 1886-ban kezdődött meg, a terület ekkor még Kőbányához tarozott. A területet észak keleti irányból határoló utát a századfordulón Simor utcának nevezték el, Simor János hercegprímás után, aki a Nagytemplom és Nap utca sarkán lévő egyházi telket az Első Bölcsőde Egyletnek ajándékozta, amely sokáig Simor Intézetként működött.

Az utca szélessége lehetővé tette a villamosközlekedést, így 1896-ban a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) – a főváros egyik kötöttpályás közlekedési cége – villamosvonalat létesített. A vonal 2000-ben szűnt meg, annak egy részén Józsefváros előző vezetése zöldsávot hozott létre.

Az utca egyik ikonikus épülete a Ganz Mávag Kolónia, amely a közeli ipartelep munkásainak szállásául építettek 1908-1909-ben. Ez a gigantikus épületegyüttes a maga mintegy 650 lakásával az egyik legnagyobb társasház a fővárosban. Az utcában működött a XX. század elején – 1929-ig – a Varrógép és kerékpárgyár részvénytársaság is, amelynek helyén ma a Ganz Holding épületei állnak.

Az 1910-es évekre a Tisztivelőtelep olyannyira benépesült, hogy egy új elemi iskola építése vált szükségessé. Az épület alapkövét 1913-ban tették le a Simor utcában, ám a háború közbeszólt és végül csak 1924-ben fejeződött be az építkezés. A Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola azóta is a kerület egyik legkiválóbb oktatási intézménye.

Ugyancsak meghatározó a műemlékvédelem alatt álló – 1936-ban épült – magányos templomtorony, amelyhez egykor egy evangélikus templom is tartozott, ám azt már korábban elbontották. Az utca határolja a környék egyik ikonikus terét, a 2014-ben felújított Golgota teret, ahol egykoron bibliai stációkkal övezett kálváriaút és kápolna is állt, amit a kommunizmus idején elpusztítottak.

Az egyházi személyről elnevezett Simor utca végül 1953-ban szúrt szemet az akkori hatalomnak, így lett belőle Vajda Péter utca, a kiváló reformkori költő nevét felvéve. A Vajda Péter utca új zöldterülettel is bővült: a Bláthy Ottó utca találkozásánál jött létre a Bláthy park, ahol országzászló is helyet kapott.

Vajda Péter – költő, újságíró, tanár

1808. január 20-án szegény parasztcsaládban született Vajda Péter. A szorgalmas fiú kitűnően tanult, ám egyik tanárával való összetűzése miatt Sopron helyett Győrbe kellett költöznie, ott végezte el a bölcsészetet. Iskolaévei alatt nemesfiúk házi tanítója volt, s tanítványait külföldi körutakra is elkísérhette, így mire felserdült több európai nyelvet is elsajátított. Shakespeare fordításait a Nemzeti Színház is színpadra tűzte. 20 évesen orvosi pályára készült, ám a diáklázadásokban való központi szerepe miatt 1831-ben eltanácsolták.

Ekkor lett újságíró. 1833-tól a természettudományi ismereteit külföldi körutazáson bővíti. Hazatértét követően folyóiratoknak ír, szerkeszt, tankönyveket ad ki. 1837-ben az Akadémia (az MTA előde), 1841-től pedig a Kisfaludy Társaság tagja lesz. Ebben az évben kérték fel a Világ című lap szerkesztésére, amit annak haladó szelleme miatt rövid időn belül be is tiltott a hatóság. Írásai nagy hatással voltak Petőfire, Jókaira, pedagógiai tanulmányai pedig felkérték, hogy legyen a szarvasi mezőgazdasági iskola tanára, amit 1843-ban el is fogadott.

Szabad szellemű előadásait csodálattal hallgatta a diákság, a vasárnaponként tartott erkölcsi beszédeiért viszont egy cenzor feljelentette. Az ügy kivizsgálása még tartott, amikor váratlanul 38 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. A szarvasi evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra. „Vajdában nemcsak családja a támaszát, hanem az egész haza oly fiát veszté, ki az ősöktől öröklött nemzeti szellem-kincset nemcsak híven megőrző, de hathatósan gyarapította is” – búcsúztatta a Pesti Hírlap. Petőfi Sándor a Vajda Péter halálára című versével emlékezett meg a költőről.

Sorozatunkban eddig a Márkus Emília utcáról, az Asztalos Sándor utcáról, a Visi Imre utcáról , a Diószegi Sámuel utcáról, az Apáthy István utcáról, a Dugonics utcáról , a Rökk Szilárd utcáról, a Horánszky utcáról, a Lósy Imre utcáról, a Lovassy László utcáról,  a Szerdahelyi utcáról, a Dobozi utcáról, a Szentkirályi utcáról, a Dankó utcáról, a Reguly Antal utcáról, a Stáhly utcáról, a Brunszvik Júlia és a Hugonnai Vilma terekről, a Csepreghy utcáról, a Festetics György utcáról, a Győrffy István utcáról, a Horváh Mihály térről, a Stróbl Alajos utcáról, a Blaha Lujza térről, a Corvin közről, a Kiss József utcáról valamint a Bezerédj utcáról írtunk már.

Forrás: Józsefvárosi séták, hampage, pestbuda.hu, antiktechnika.hu, Jelenkor, Pesti Hírlap/Arcanum Digitális Tudománytár, Magyar Életrajzi Lexikon, Tisztviselőtelep.hu, OSZK/A magyar irodalom története, Fortepan, Hungaricana