Józsefvárosi utcák névadói: Stróbl Alajos, a dualizmus egyik legnevesebb szobrásza

Bányai Rudolf | 2020. 09. 01. – 08:30

Kinek a neve áll az utcatáblán? Ki is volt ő? – tesszük fel sokszor a kérdést. Sorozatunkban ezúttal a Százados negyedi Stróbl Alajos utca történetének és névadójának eredtünk a nyomába. A dualizmus korának egyik legjelentősebb szobrásza alkotta a Magyar Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-szoborcsoportot, valamint a Rókus kórház előtt álló Semmelweis-szobrot is, továbbá ő mentette meg a Kálvária téri barokk kálváriát is, amely egykori műhelyében, az Epreskertben lelt otthonra.   

© Fotó
OSZK

A mai Százados negyed területén a XIX. század elején egymást érték a városi haszonbéres földek, amelyeken a vállalkozó kedvű polgárok járadék fejében gazdálkodhattak. A területet az ezernyolcszázas évek második felében – Budapest egyesítésekor – parcellázták fel, ekkor alakították ki a mai Stróbl Alajos utcát is, amely a Hungária körút és a Fiumei út (akkor Temető út) között húzódott.

 

© Fotó
Hungaricana

„A közmunkatanács a X. kerületi elöljáróság egy régebbi kérvénye folytán s újabb parcellázások következtében több névtelen utcának nevet adott: a központi (Keleti) pályaudvarhoz közel a Köztemető útról benyúló utca a Juranics nevet kapta” – írta a Pesti Napló 1884-ben. A közterület feltehetően Juranics Lőrinc után lett elnevezve, aki a monda szerint a szigetvári csatában esett el.

© Fotó
hogyantortent.com

Az utca kialakításakor a Százados negyed még Kőbányához tartozott, s csak 1950-ben Nagy-Budapest létrejöttekor került át Józsefvároshoz. A Juranics utca és Százados utca sarkán 1909. augusztus 24-én nyitott meg a Fővárosi Kenyérgyár.

© Fotó
huszadikszazad.hu

A modern közintézményben nagy hangsúlyt fektettek a tisztaságra. A dolgozóknak a munka megkezdése előtt például meg kellett fürödniük a gyár fürdőházában, és a munkaruha tisztaságára is nagy gondot fordítottak. A kenyérgyárat végül 2009-ben bontották le, helyére irodakomplexum épül. A Juranics utca és a Kerepesi út között jött létre 1911 és 1913 között a Százados úti művésztelep, elsősorban szobrászok és festők számára, ám számos más művészeti ág képviselőinek is otthont adott.

© Fotó
Fortepan/Aradi Péter/Szenczi Mária

A telepen élt és alkotott mások mellett Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Czigány Dezső, Medgyessy Ferenc, illetve Bohus Zoltán is. A Juranics utca másik oldalára az I. világháborút követő lakásínség miatt 1921-ben lakótelepet építettek, amelynek Juranics utcai állami lakótelep volt a neve, ma Stróbl Alajos utcai lakótelepként ismert.

© Fotó
Magyar Építőművészet

A Juranics utca Hungária körút és Asztalos Sándor utca közötti szakaszát a Közmunkák Tanácsa 1933-ban keresztelte át Stróbl Alajos utcára.

Stróbl Alajos, a szobrászgéniusz

Stróbl Alajos a felvidéki Liptóújváron született 1856-ban. Inaséveit egy sziléziai kályhagyár kőfaragóműhelyében töltötte. Innen Bécsbe, a neves szobrászművész Caspar von Zumbusch mesteriskolájába került. Első sikerét huszonkét évesen érte el a Perseus szobrával.

© Fotó
hung-art.hu

Ezt követően állami ösztöndíjjal külföldön tanult, majd jöttek a megrendelések. Józsefvárosban két jelentős műve látható. A Múzeumkert felújításával összhangban restaurálták Stóbl Arany János-szobrát is, amelyet 1893-ban avattak fel.

© Fotó
Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

A Stróbl alkotta Semmelweis-szobor, amely eredetileg az Erzsébet téren volt, ma már a Rókus kórház előtt található. Sok más munkája mellett a nevéhez fűződik továbbá az Operaház bejáratánál lévő Liszt- és Erkel-szobor, a Várban felállított Mátyás-kút, a Halászbástyán lévő Szent István-lovasszobor, és a VI. kerületben a Jókai-szobor is. Anyánk című alkotása a párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Stróbl alig 29 évesen a Képzőművészeti Iskola tanára lett. 1920-tól nyugdíjazásáig az iskola igazgató-tanára. Műterme az Epreskertben volt, amely kialakításában jelentős szerep volt.

© Fotó
hupsz.hu

Neki köszönhetően menekült meg a Kálvária tér rendezése miatt pusztulásra ítélt barokk kálvária is, amelyet növendékeivel darabjaira szedett és az Epreskertben újra felépítette. Részt vett az I. világháborúban, 58 évesen századparancsnokként csatlakozott a brassói népfelkelőkhöz. Ludmann Mihály művészettörténész azt írta róla: állítólag úgy harcolta végig a csatákat, mint kölykét védő oroszlán.

© Fotó
Magyar Nemzeti Múzeum

Élete utolsó szakaszában sok időt töltött a királylehotai szülőházában, amely köré parkot csináltatott. 1926. december 13-án, 70 évesen szívbénulás következtében álmában hunyt el. „Művészi pályája kerek és lezárt volt. Ő életében jutott el oda, ahová mások csak haláluk után érkeznek meg. A legnagyobb elismerés, amely legtöbb művésznek csak a halál után jut, őt még életében elérte. Egy szobrász-generáció siratja” – írta a Magyar Hírlap korabeli lapszma. Síremléke a Fiumei úti Sírkerben található.

© Fotó
Pestbuda/Ludmann Mihály

Sorozatunkban eddig a Márkus Emília utcáról, az Asztalos Sándor utcáról, a Visi Imre utcáról , a Diószegi Sámuel utcáról, az Apáthy István utcáról, a Dugonics utcáról , a Rökk Szilárd utcáról, a Horánszky utcáról, a Lósy Imre utcáról, a Lovassy László utcáról,  a Szerdahelyi utcáról, a Dobozi utcáról, a Szentkirályi utcáról, a Dankó utcáról, a Reguly Antal utcáról, a Stáhly utcáról, a Brunszvik Júlia és a Hugonnai Vilma terekről, a Csepreghy utcáról, a Festetics György utcáról, a Győrffy István utcáról, valamint a Horváh Mihály térről írtunk már.

Forrás: egykor.hu, Józsefvárosi séták, hogyantortent.com, Magyar Hírlap, Pesti Napló /Arcanum Digitális Tudománytár, Hungaricana, Magyar Életrajzi Lexikon, Cultura.hu, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Fortepan

Rovat