A XIX. század első felében a mai Dankó utca talán éppen a közeli szőlőskertek miatt Weinberg Gasse, magyarul Szőlőhegy utca néven volt ismert. Az ezernyolcszázas évek közepén a rohamosan gyarapodó Pesten új iskolákra volt szükség: a Szőlőhegy utcában 1850-ben épült elemi iskola.

A második világháborúban romba dőlt iskola helyén működik jelenleg a Napsugár tagóvoda. Néhány évvel később, 1879-ben az utcát az író Madách Imre után, Madách utcára nevezték át.

A XX. század elején az utca jellegzetessége volt Fleischer Rezső „sertésvágója”, ahol finomabbnál finomabb hentesárú, kolbász és szalámi készült. Ennek helyén működik ma a Wesley János Lelkészképző Főiskola, a Wesley óvoda és az Oltalom Egyesület hajléktalanellátó. Az 1930-as évek elején bútorgyár is üzemelt az utcában. Kajdy Béla iparművész stílbútorokat készített a 42. szám alatti üzemében hosszú éveken át szárított nemes faanyagokból.

Mivel már abban az időben is számos muzsikus cigány élt a környéken, és állítólag maga Dankó Pista is lakott itt, ezért a Madách utcából 1934-ben Dankó Pista utca lett. Ez kisebb sajtóvisszhangot váltott ki, ugyanis először Dankó István névvel akarták ellátni, később azonban belátták, hogy mivel élete során mindenki Pistának szólította, ezért „szegény Dankó Pista biztosan forogna a sírjában, ha őt nem le-, hanem fölIstvánozzák” – írta a Budapesti Hírlap korabeli száma.

A keresztnévvel kapcsolatos hűhó azonban feleslegesnek tűnt, mivel a köznyelv csak a Dankót használta, ezért 1939-ben hivatalosan is Dankó utcává nyilvánították.

Dankó Pista, akiért rajongott a korabeli művészvilág

Az 1858-ban Szegeden született Dankó István mindössze 15 éves volt, amikor megszervezte első zenekarát. Mestere a kiváló muzsikus Erdélyi Náci (Ignác) volt. Az igen termékeny Dankó Pista mintegy félezer dalt szerzett, amelyekhez a szövegeket mások mellett pártfogója Pósa Lajos, valamint Gárdonyi Géza, Tömörkény István szerezte. Dalait népszínművekhez is felhasználták: többek között Blaha Lujza is népszerűsítette nótáit.

„A budapesti népszínház legközelebbi újdonságában a „Parasztkisasszony“ népszínműben Dankó Pistától is énekeltettek dalokat. A rendkívül kedves „Rám se nézett…kezdetű dalt, melyet közönségünk is jól ismer már, szintén fölvették a darabba s a közönségnek nagyon megtetszett” – írta a Pesti Hírlap 1886-ban.

Dankó zenekarával bejárta az országot, majd 1890-ben Pestre költözött. Egyes források szerint a Madách utcában is lakott. Személye több írót, költőt megihletett. A népszerű ám sokszor nélkülöző Dankó tüdőbajos lett, barátai és tisztelői gyűjtést szerveztek gyógykezelésére.

„A beteg Dankó Pista érdekében egy írókból és művészekből álló nagyobb küldöttség járt Wlassics közoktatási miniszternél, segélyt kérve a nagybeteg dalköltőnek. A kultuszminiszter ma értesítette a küldöttség vezetőjét, Pósa Lajost, hogy Dankó Pista részére nagyobb összegű segélyt folyósított, s ezzel lehetővé tette a zseniális dalköltőnek, hogy az idei telet San Remóban tölthesse” – olvasható a Budapesti Napló korabeli számában.

Ám ez sajnos nem volt elegendő. Dankó 1903-ban hunyt el. Életéről 1940-ben filmet készítettek Jávor Pál főszereplésével. Szegeden szobrot állítottak emlékének, valamint szintén róla nevezték el a Magyar Rádió nótákat sugárzó csatornáját, a Dankó Rádiót. 

Sorozatunkban eddig a Márkus Emília utcáról, az Asztalos Sándor utcáról, a Visi Imre utcáról , a Diószegi Sámuel utcáról, az Apáthy István utcáról, a Dugonics utcáról , a Rökk Szilárd utcáról, a Horánszky utcáról, a Lósy Imre utcáról, a Lovassy László utcáról,  a Szerdahelyi utcáról, a Dobozi utcáról valamint a Szentkirályi utcáról írtunk már.

Forrás: Józsefvárosi séták, Pesti Hírlap, Budapesti Napló, Budapesti Hírlap/Arcanum Digitális Tudománytár, Fortepan, Hungaricana