A Kerepesi út és a Salgótarjáni utca között húzódó Asztalos Sándor utca neve a XIX. század végén kialakított közterület „születése” óta változatlan. Ez is jelzi, hogy Asztalos Sándor személye a különböző politikai rendszerek számára egyaránt elfogadható volt. Az utca szorosan a Keleti-pályaudvartól délkeleti irányba haladó vasútvonalat követi.

Asztalos Sándor az erdélyi Máramarosszigeten született 1823-ban. A szabadságharcban 1848-ban még századosként Solymosnál és Zámnál is szétvert egy-egy garázdálkodó oláh tábort. Az 1849-es aradi csatában személyes példamutatásával tűnt ki: az osztrákok által menekülésre kényszerített honvédeket saját maga vezette vissza a harctérre. „Asztalos a zászlót megragadván és Boczkó kormánybiztos sétabotjával menve előre az utczai harczban lelkesiték a honvédeket és Aradot megmenték” ­– írta a hadügyminisztériumnak Kossuth Lajos. A temesvári őrség elűzésével bevették Arad várát, ami után őrnagyi rangot kapott. Később alezredessé, majd ezredessé nevezték ki.

A szabadságharc leverését követően bejárta Európát. Hamburgba, Londonba majd Genfbe ment, ahol 1857-ben Strezeleczky Ágost lengyel emigráns, volt honvéd ezredes párbajban halálos sebet ejtett rajta. Ekkor Asztalos Sándor 33 éves volt. 

Sorozatunk első részében a Márkus Emília utcáról írtunk. 

Nyitókép: wikipedia