„Itt állott Karacs Ferenc rézmetsző háza, ahol Katona József 1811-ben és 1813-ban lakott, s a magyar tragédiaírás magasságai felé vezető munkásságát megkezdte. A Bánk bán költőjének emlékezetére halála századik évfordulóján állította Budapest székesfőváros közönsége, 1830–1930” – olvasható a Szentkirályi utca 23-as számú ház falán található emléktáblán.  

Katona József 1891-ben Kecskeméten született, 1802-től a pesti és a kecskeméti piaristáknál tanult, majd filozófiát hallgatott, 1810-től pedig jogi tanulmányokat folytatott a fővárosban.

1811-től 1813-ig íróként, fordítóként és színészként egyaránt dolgozott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaságnak. Ebben az időszakban tehát a józsefvárosi Szentkirályi – egykoron Ősz – utcában lakott, ahol a rézmetsző felesége és leánya rendszeresen szervezett irodalmi szalont is. Itt Katona József több híres íróival és színésszel is találkozott.

Írói évek

Színészi évei alatt tehát már fordított, majd rendszeresen írt is. Első saját drámája, A borzasztó torony egy német regény nyomán született.

Írt történeti darabokat (István, a magyarok első királya; Aubigny Clementia; Ziska a táboriták vezére), 1814-ben készült Josphus Flavius műve alapján A Jeruzsálem pusztulása, s ugyanebben az évben írta egyetlen vígjátékát is A rózsa, vagyis: a tapasztalatlan légy a pókok között címmel.

1826. november 23-tól Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább.

A Bánk bán

Legismertebb drámája, a Bánk bán első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára készült 1815-ben, azonban Katona nevét az eredményhirdetésnél meg sem említették… A darabot később Bárány Boldizsár észrevételei alapján átdolgozta, s mivel előadását nem engedélyezték, 1821-ben könyvben adta ki.

A Bánk bán ősbemutatójára csak 1833-ban, a költő halála után került sor Kassán, de még sokáig nem igazán „fedezték fel”.

A Bánk bán nagy „történelmi” sikerét 1848. március 15-e estéjén aratta: a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán álló Nemzeti Színházban, Józsefvárosban.

Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti kokárda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve, középen a háromszínű zászló

– írta az estéről Jókai Mór. A művet teljes egészében a forradalom hevületében végül nem sikerült előadni, de feltehetően ezt megbocsájtotta maga a szerző is, odafent.

Katona József 1830. április 16-án hunyt el.

Forrás: MTI, hirnyolc.hu