Józsefvárosban az első világháború után folytatódott az ipari fejlődés. A növekedés az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság miatt megtorpant, azonban az iparosodás miatt betelepülő munkáscsaládok miatt az 1941-es népszámlálás szerint már 165.058 fő élt a kerületben (összehasonlításként: 2022-ben 73.675-en voltunk). A szegények és az állástalanok száma is itt volt a legnagyobb: a fővárosban segélyért jelentkezők közül 1927-ben legtöbben a Józsefvárosban éltek. Ettől fogva a kerület majd száz évig meg is őrizte a „rossz hírét”, a végleges megújulás lehetősége a Magdolna-programmal és a grandiózus Corvin Sétány projekttel jött el, amely során Kocsis Máté vezetésével végképp felszámolták a hajdani „gettót” (igaz, ma egy sajnálatos visszarendeződésnek lehetünk tanúi). A villamosvonalak az első világháború után nem szaporodtak tovább, de a 20-as évek végére meghatározó közlekedési eszköz lett az autóbusz, és egyre több lett az utakon személyautó is…

Józsefváros régi képek

Fotó: Fortepan/Vincent Till Baumgartner

A Bérkocsis utca Víg utca és Tolnai Lajos utca közötti szakasza 1929-ben. A szemben lévő ház még áll, a patkolókovács műhely viszont már nem. A patkolókovácsok fontos szerepet töltöttek be a főváros életében, mivel a lovaskocsik egészen az 50-es évek közepéig sűrűn csattogtak az utcákon. Ekkor a lassúságuk és a rengeteg lócitrom miatt kitiltották őket. Az utak és a járdák burkolata a század első felében jellemzően kockakő volt, csak a 60-as évektől kezdte lassan felváltani az aszfalt. A főváros utolsó nagykockaköves főútja a Thököly út volt, amelyet 2009-ben aszfaltoztak le végleg.

Józsefváros régi képek

Fotó: Fortepan/Pesti Brúnó

Az Astoria kereszteződése a Kossuth Lajos utca felé nézve 1934-ben. Ekkorra már annyira megnőtt Budapest autós forgalma, hogy a rendőrség már külön kezelte a közlekedési baleseteket. A gyakran 30 km/órával száguldozó autósok kordában tartására először 1926-ban szereltek fel „villanyrendőrt” a Blaha Lujza téren, amit egy posztoló rendőr kapcsolgatott. Az automata jelzőlámpák csak az 1960-as években jelentek meg Budapest főútjain... Ha jól megnézzük, a képen láthatóak a fehér vonalak, amiket a forgalmasabb kereszteződésekben a gyalogosok megfegyelmezésére festettek fel és csak azok között lehetett átkelni a túloldalra. Ezek voltak a mai zebrák ősei. Csíkos zebrákat először ugyancsak a 60-as években festettek fel Budapesten, azonban csak 1976-tól jelent meg a KRESZ-ben a gyalogátkelőhely fogalma.

Ezen a régi fényképen az Est pavilonja látható a Rákóczi út-József körút sarkán, az azóta lebontott Nemzeti Színház mellett 1935-ben. Az Est 1910-től egészen 1939-ig az ország legnépszerűbb napilapja volt. Rendszerint délben vagy kora délután jelent meg és még aznap ott volt a vidéki városokban is. A kép készítésekor napi 150 ezer példányban nyomtatták. Az Est igazi bulvárlap volt, merész hanggal, pártfüggetlenül. Kiterjedt tudósítói hálózatot, jó képességű újságírókat és rámenős riportereket foglalkoztatott, de a kor olyan jeles írói is publikáltak benne, mint Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő vagy Móricz Zsigmond.

Józsefváros régi képek

Fotó: Fortepan/Homoródy Károly

Taligás munkás a Füvészkert (Szigetvári) utca és a Tömő utca sarkán egy 1937-ben. A zöldre festett saroképületben lévő kocsma már nincs meg (a mögötte lévő két kis ház viszont igen). A 30-as évekre leginkább a nagy világgazdasági válság miatt leáldozott a kávéházak kora, helyette sok kisebb helyiség nyílt espresso néven. Emellett persze léteztek a képen látható kiskocsmák is, ahová a férfiak gyakran nem is kimondottan az italozás miatt jártak, hanem a különböző társasjátékok (kártya, kugli, biliárd) miatt. A nők akkoriban nem jártak kocsmába, helyette az udvarokon tereferéltek vagy „szomszédoltak”.

Józsefváros régi képek

Fotó: Fortepan/Artkraft

Játszótér a II. János Pál pápa (Tisza Kálmán) téren, a háttérben középen a Vay Ádám utca torkolatával. A budapesti játszóterek a két világháború közti időszakban kezdtek kiépülni, és akkoriban nagyon nagy számnak számítottak. A Tisza Kálmán téri mellett a Városligetben, az Almássy téren, a Klauzál téren, a Gellért téren, a Marczibányi téren, illetve a Simor és a Hunor utcában voltak hintákkal, libikókákkal vagy mászókákkal ellátott játszóterek. A II. világháború után kezdett rohamosan nőni a számuk, az 1960-as évektől pedig a lakótelep-építések kötelező részei lettek.

Kapcsolódó cikk: Utazzon velünk a századforduló Józsefvárosába! (1. rész)