A falait kinövő Pest városa a XVII. században kelet felé terjeszkedett. Elsőként a mai Palotanegyed épült be. A pusztító pestisjárványok miatt a városi tanács Szent Rókus, a pestisből kigyógyultak védőszentjének tiszteletére kápolnát építtetett, ami végül 1765-re készült el. A kápolna mellett 1798-ban épült a Pesti Polgári Köz Ispotály (ma Szent Rókus Kórház).

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Miután a korra jellemző egyszintes vályogházakat az 1838-as nagy pesti árvíz romba döntötte, nagyszabású építkezések indultak az akkor még Perlhuh Strassén is, amit később Gyöngytyúk utcára magyarosítottak.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

A 19–20. században a környéken lakott az akkori irodalmi, művészeti és tudományos élet krémje, így a Gyöngytyúk utcának is számos neves lakója volt.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

A 13. szám alatti házban élt egy ideig Krúdy Gyula író, az 1. szám alatt pedig a híres geográfus, Cholnoky Jenő hajtotta esténként párnára fejét.

1912-ben a Gyöngytyúk utcát – a néhány évvel korábban elhunyt – Gyulai Pálról nevezték el.

Gyulai Pál
Fotó: OSZK

Gyulai Pál hosszú időn át a Palotanegyedben élt és alkotott

Gyulai Pál 1826-ban született Kolozsvárott és itt is kezdte meg tanulmányait a református kollégiumban. Édesapja korán elhunyt, így, hogy a családját segítse, gyermekek tanításából, később az Erdélyi Híradó című politikai lapnál dolgozott, így saját keresetből tartva fenn önmagát. 1847-ben a református kollégium költészeti osztályának tanára lett. Az 1848–49-es forradalom után Pestre költözött. Megismerkedett a korabeli irodalom jeleseivel: Jókai Mórral, Csengery Antallal, Eötvös Józseffel, alapítója volt a Vasárnapi Újságnak, írt a Pesti Naplóba, a Budapesti Hírlapba. 1858-ban feleségül vette Szendrey Júlia húgát, Szendrey Máriát. Apósa – a fiatal párnak – megvette a Főherceg Sándor utca 13. szám alatti házat. Gyulai itt lakott 1899-ig, amíg le nem bontották az épületet. Amíg az új ház épült – amit lánya örökölt – addig az irodalmár a Szentkirályi, illetve a Baross utcában is lakott. Ötvenévesen felkérték, hogy vezesse a budapesti egyetem irodalmi tanszékét, később a főrendiház tagja és jegyzője is lett. 1909-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.