„Hát kellett ennél gyönyörűbb hely a mulatozásra? Nekünk, városi fiúknak bizony nem kellett. Ennél szebbet, ennél indiánosabbat mi el se tudtunk képzelni. A Pál utcai telek gyönyörű sík föld volt, s ez volt az, ami az amerikai prériket helyettesítette. A hátulsó rész, a fatelep, ez volt minden egyéb: ez volt a város, az erdő, a sziklás hegyvidék, szóval mindennap az volt, amivé éppen aznap kinevezték.” Feltehetően mindenki kitalálta, hogy ez a „gyönyörű hely” a grund, A Pál utcai fiúkból. Molnár Ferenc világszerte ismert regénye először egy ifjúsági lapban jelent meg, majd könyvalakban is, 1907-ben.

Molnár Ferenc józsefvárosi kötődései

A Pál utcai fiúk írója 1878. január 12-én született, 1895-ig a József körút 68., majd a József körút 83. szám alatt lakott családjával egészen 1905-ig. Élete egy későbbi szakaszában lakott Molnár Ferenc a kerületben másutt is: első felesége Vészi Margit festő-írónő volt, akivel a Népszínház utcában éltek.

Mint a legtöbb író, kedvelte a kávéházakat: így például gyakran járt a józsefvárosi Balaton kávéházba, amely a mostani Rákóczi úton volt, az Astoriától nem messze. Különböző lapoknál dolgozott, sorra jelentek meg regényei, a századforduló után már befutott író lett. Színdarabjait (A doktor úr, Az ördög) nagy sikerrel játszotta – a szintén Józsefvárosban található – Nemzeti Színház és a Vígszínház is.

Mi lehetett kezdeti sikereinek titka? „Egyfelől bevonta az irodalomba a fővárosi utcák enyhén stilizált jellegzetességeit, felfedezte a grundokat, a Városligetet, a jégzajlásos Dunát és a zúzmarás, behavazott Margitszigetet, másfelől öntudatra ébresztette a pestieket, önérzetet pofozott beléjük, citoyen-ekké nevelte őket. Mint a kis horderejű megfigyelések nagymestere, megfigyelte és bevezette az irodalomba a pesti polgárt, ezt a sehol máshol elő-nem-forduló kétlábú állatot ” – írta róla Németh Andor (Toll, 1934.)

„A turistából: emigráns lett. Az egészségesből: beteg”

Az I. világháború alatt haditudósító is volt, a 20-as évektől egyre többet tartózkodott külföldön, végül Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigrált. „Kezdődni úgy kezdődik, hogy az ember úgy érzi magát, mint egy turista. Érett férfikorban elmenekült valahonnan Párizsba vagy Londonba, vagy Rio de Janeiróba vagy New Yorkba. A város tetszett vagy nem tetszett, az ember lélegzett, nézett járt, evett, ivott, aludt, lakott, létezett, és turistának érezte magát. Aztán múltak a hónapok. Majd az évek. A turista nem ment haza. A turista megragadt. A turistából: emigráns lett. Az egészségesből: beteg” – írta önmagáról Molnár Ferenc (Egy itteni betegségről, amelynek neve: emigráció).

A magyar irodalom egyik legsikeresebb írója New Yorkban, 1952. április elsején – magyar idő szerint 2-án – hunyt el.

A kerületben egy tér is viseli az író nevét, ahol egy másik emléktábla is található

Idézetek: A Pál utcai fiúk, pim.hu