Az 1800-as évek elején még Conti utcaként volt ismert a mai Tolnai Lajos utca. Conti Lipót Antal közmegbecsülésnek örvendő kőfaragó után kapta nevét, akinek szántóföldje volt a mai Víg és Tolnai Lajos utcák között a XVIII. században. A kiegyezést követő időkben sorra nyíltak a bordélyházak Pesten. Józsefvárosban a legtöbb ilyen „vöröslámpás ház” a Víg és a Conti utcában működött, amit a helyiek körében ismert mondóka is megörökített: „Conti utca, Víg utca, mind a kettő szép utca”.

A sötét múlt

A Conti utca leghírhedtebb épülete a 41–43. szám alatti börtön, amelynek története 1899-re nyúlik vissza, amikor a Magyar Királyi Honvéd Hadbíróság mellett a fogda is „megnyitotta” kapuit. A második világégést követően 1945-től 1948-ig a szovjetek rendezkedtek be itt és ítéltek szabadságvesztésre, illetve halára sok magyar fiatalt. Majd az Államvédelmi hivatal (AVH) használta, ekkor került ide az épület leghíresebb foglya is, Mindszenty József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása, akinek a hitét a legkönyörtelenebb kínzásokkal sem tudták megtörni.

Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

De raboskodott itt Kéthly Anna, Kádár János és Tildy Zoltán is, sőt, a börtön udvarán végezték ki Rajk Lászlót.

A Conti utca 25. szám alatt készültek 1924-től a Dr. Oetker sütőporok, pudingok, amelyek az államosítást követően már új néven, a Budapesti Sütőporgyár égisze alatt jelentek meg.

Fotó: Fortepan

Az utca 1950-től viseli Tolnai Lajos reformkori író, publicista nevét.

Fotó: Wikipedia

A fejlődés útján

Az utcában 2012-ben – Kocsis Máté polgármestersége idején – a kerület önerőből egy bölcsődét építtetett a Tolnai és Bérkocsis utcák sarkánál lévő telekre. 2019 első felében – Sára Botond hivatali idején – elkészült az utca teljes közműrekonstrukciója és vízelvezetése, valamint megújult az útpálya és járda is.

Aki megírta a Tisztviselőtelep történetét

Tolnai Lajos a Tolna megyei Györkönyben született 1837-ben Hagymássy Lajos néven. Tanulmányai végeztével a pesti református főgimnázium – amely a Kálvin térnél működött – tanára lett. Itt indult irodalmi munkássága, amelynek eredményeként a Kisfaludy Társaság, majd a Petőfi társaság is soraiba választotta. Egyik alapítója és másfél évtizeden át lakója (Rezső tér 6.) volt a Tisztiviselőtelepnek, amelynek keletkezéséről Új föld, új szerencse címmel írt regényt.

Fotó: Hírnyolc

Halálát követően a Vasárnapi Újság azt írta róla: „Mindenekfelett szatirizálni vágyott. Éles megfigyelő tehetségével könnyen és biztosan jellemzett. Stílje tömör és erős volt, nyelve magyaros. Néhány műve, melynek írásánál nem vett annyira erőt izgatott közvádlói természete, a legjobb magyar prózai művek közé tartozik.” Síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.