A Baross utcában válogatták egykor a legkiválóbb dohányárut

Szerkesztő | 2021. 02. 02. – 07:30

Hogy egészen pontosan mikor épült dohánygyár a mai Baross utca és József körút sarkánál, arra nem találtunk kielégítő választ. Annyi bizonyos, hogy 1872-ben a dohánygyár – később dohányraktár – mellé dohánybeváltó hivatal épült. A dohánybeváltóban vették át a termelők áruit, valamint itt mérték, osztályozták és készítették elő a dohányleveleket a feldolgozáshoz.

© Fotó
dohanymuzeum.hu

A XIX. századi lapokban több utalás is szerepel, hogy Józsefvárosban az ezernyolcszázas évek közepén dohánygyár működött a Stáció (ma Baross) utcában a Bodzafa utca (később e mellett alakították ki a József körutat) és Rigó utca között.

© Fotó
Hungaricana.hu

A gyár hamarosan raktárrá alakult, mellé pedig 1872-ben dohánybeváltó hivatal épült. Itt történt meg a termelt dohány átvétele, lemérése, osztályozása és további kezelése, amit akkoriban „beváltásnak” neveztek. A dohánybeváltót az államkincstár működtette.

© Fotó
dohanymuzeum.hu

Az épület udvarára egymás után gördültek be a szekerek, amelyeken a falusi emberek hozták a maguk termelte dohányt. A kötegeket először lemérték, és a minőségük szerint osztályozták. Azt követően egy felvonó segítségével az emeleti raktárakba került az áru. Az emeleten aztán fürge női kezek embermagasságú csomókba rakták, hosszú sorokba rendezve. A dohányfalak hőmérsékletét helyenként hőmérővel ellenőrizték, ugyanis az egymásra rakott dohány önmagát melegíti. Ha 40 fok fölé melegedett a dohányfal, akkor a szorgos asszonyok szétkapkodták a csomókat és megforgatták a dohányleveleket, hogy csökkentsék a hőmérsékletet.

Az egyik sarokban rakosgatják a híres dányi nehéz dohányt, amott pedig a debrecenit, másik sarokban a kitűnő nyírségit. Ahány vidék, annyiféle dohány. Mindegyiknek más a zamata, a szaga, a füstje.

 – számolt be a Kis Újság riportere 1927-ben. A dohánycsomókat végül becsomagolták és előkészítették a feldolgozó gyárba szállításhoz.

© Fotó
dohanymuzeum.hu

Az intézmény leinkább akkor szerepelt a híradásokban, amikor valamilyen baleset történt ott. 1875-ben arról számolt be több lap is, hogy a dohányvágógép levágta egy fiatal dolgozó mutatóujjának egy darabját. Józsefváros egyik körzeti orvosa, dr. Kelen a levágott részt visszaillesztette az ujjhoz, és tapasszal megerősítette azt, ami így sikeresen összeforrt. 1887-ben két munkás esett le a második emeletről, 1912-ben pedig a bádogtetőt szakította le a szélvihar.

© Fotó
dohanymuzeum.hu

A központi helyen fekvő dohányraktár és dohánybeváltó a XX. század első negyedének a végére már a belső részek fejlődésének útjában állt, így 1926-ban arról született döntés, hogy a székesfőváros külső perifériájára – a tervek szerint a X. kerületbe, a Maglódi út-Külső Jászberényi út közötti területre – telepítenék ki. A helyére pedig a bencés szerzetesrend gimnáziumot és egyetemi kollégiumot álmodott. Ezt a tervet azonban előbb a gazdasági világválság, majd a második világháború húzta keresztbe.

© Fotó
Fortepan/Miklós Lajos

Az épületegyüttes 1945-ben, Budapest ostromakor bombatalálatot kapott és kiégett. Lebontották és a környékbeliek vették birtokba sportolási célokkal. Télen például korcsolyapályaként funkcionált. A terület rendezése 1957-ben került újra napirendre. Ekkor fogadták el a beépítési terveket, amelynek során szövetkezeti lakások épültek ide.   

© Fotó
Google streetview
Rovat