Rendhagyó húsvétra készülünk

Bányai Rudolf | 2020. 04. 10. – 09:28

„Idén húsvétkor a családi ünneplés kap hangsúlyt. Eddig talán szétváltak az „otthoni” és a „templomi” dolgok, de családi körben is teljes húsvétot lehet ülni” – vallja Tornya Erika Sacré Coeur nővér, aki a küszöbön álló húsvétról – amit a koronavírus miatt kialakult helyzetben most nagyon másképp ünneplünk – Horváth Árpád, a Jézus Szíve Jezsuita templom igazgatójával és Bellovics Gábor jezsuita pappal beszélgetett.

© Fotó
Baranyai Attila/Hirnyolc

Árpád atya: A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye szerint a veszélyhelyzet miatt a szentmisék már március közepe óta nem látogathatók, pedig a hívekkel való találkozásnak ez az egyik legfontosabb része. Mint a közösség papja, gyakorlatilag az egyik napról a másikra elvesztettem a hívekkel való találkozások lehetőségét. Sokat gondolok arra, mi van most azokkal, akik egyedül élnek? Nekik a templom az életük szociális tere. Sokaknak az volt a napi egyetlen rendszeres programjuk, hogy eljöttek a misére. Most otthon kell ülniük begubózva. Most láttam, hogy a templom előtt rendszeresen kéregető férfi nagyon le van robbanva, nincs mise, nem kap pénzt, amiből fenn tudja tartani magát.

Gábor atya: Talán fel lehetne hívni telefon azokat, akiket ismerünk…

Árpád atya: Igen, ez nagyon jó lehetőség, de igazándiból nem tudom, mit kell most csinálni. Azt érzem, hogy nem szabad úgy tenni, mintha nem lenne nagyon nagy a baj. Hívjuk fel azokat, akik egyedül vannak, de ne kezdjünk el „pörögni”, rengeteg felszínes kapcsolatot keresve azért, hogy elfedjük a súlyos helyzet adta problémát. Én délelőttönként tudatosan több csöndet tartok, olvasok, hosszan kávézok, takarítok, hogy maradjon bennem tér a helyzet helyes értékelésére. Nekem papként is nagy kísértés lenne most a virtuális aktivizmusba való menekülés.

Gábor atya: Sokan csak áttették az egész életüket és aktivitásukat az online világba. Pedig most lehetőség van tényleg lelassulni, elcsendesülni, bámulni kifelé az ablakon, nézni a felhőket, csak lenni, a jelent megélni.

© Fotó
Orbán Gellért

Árpád atya: Ez a helyzet egyben lelki lehetőség is, amit nem érdemes elszalasztani. Ne csináljuk ugyanazt, mint eddig! El kell fogadni, hogy az életünk ezentúl másképp fog folyni, mint eddig. A krízis után nem onnan fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk. A templomunkban él egy kis önkéntes férfi közösség, akik az egyetemi tanulmányaik mellett besegítenek a munkáinkba. Néhányan úgy döntöttek, itt maradnak velünk a krízis időszakában is. Ők például elkezdték végezni a hétköznapok lelkigyakorlatát, így használják ki lelki mélyülésre ezt a hirtelen jött szabadabb időt. Természetesen tartják a kapcsolatot a családjukkal, barátaikkal is, de nem lógnak parttalanul az interneten.

Erika nővér: Van egy kis teremtésvédelmi csoportunk a templomban, a Laudato Si. Velük a héten kezdünk el zoom-on közösségi találkozókat. Az első hetekben nem kezdeményeztem semmit a csoport számára, figyeltem, mik az igényeik. Mostanra fogalmazták meg, hogy szeretnék, mint közösség tartani a kapcsolatot, valahogyan megosztani az életünket. Mivel a fiatal generáció közül sokan a virtuális világba tették át működésüket, fontos jelen lenni a számukra is. Valamiféle virtuális lelkipásztorkodásnak is van helye, hiszen oda megyünk, ahol az emberek vannak.

Gábor atya: Igen, például a jegyeskurzus, a katekumen csoport online zajlik, folytatjuk a csoportjainkat olyan módon, ahogyan lehetséges. A katekumen csoport eddig kéthetente jött össze, most lehetőség van heti alkalmakra is, mivel sok időm szabadult fel.

Árpád atya: Fontos a templom számára az online jelenlét, de nem visszük túlzásba. Nem minden misét közvetítünk például. Vasárnap eddig hat szentmise volt, ehelyett kettő közvetítés van, a hétköznapi három mise helyett egyhez lehet virtuálisan kapcsolódni.

Erika nővér: A templom kínálatában jelenleg benne van, hogy aki krízisbe kerül a vírushelyzet miatt és lelki beszélgetésre vágyik, az megkereshet engem, s online találkozunk. Volt néhány komoly beszélgetésem. Valaki például most jött rá, hogy mennyire magányos, s ezen szeretne változtatni. Számára az igazság pillanata érkezett el, mert a helyzet rákényszerítette, hogy szembenézzen a saját valóságával. S ezen most elkezd dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy sikerül neki változtatni az eddigi életén. Ő például nem menekült „virtuális fájdalomcsillapításba”.

Árpád atya: Most templomigazgatóként talán a legégetőbb kérdés, hogy mi legyen a húsvéti gyónásokkal? Sokat beszélgettünk erről, több szempontot figyelembe véve végül arra jutottunk, hogy mi itt nem fogunk gyóntatni és nem hívjuk össze az embereket általános feloldozásra.

© Fotó
Baranyai Attila/Hirnyolc

Gábor atya: Ha megszólítjuk a híveinket, többszázan jönnek össze, sok idős ember is. Biztosan használnák a BKV-t a közlekedésre. Felelősek vagyunk értük.

Árpád atya: Csak akkor nem robban be a vírus, ha továbbra is így vigyázunk egymásra. Nem akarjuk kihozni az embereket otthonról. Mi van a világban? Amerikában ássák a tömegsírokat. Döntést kell hozni, ki kapjon lélegezetést, s ki haljon meg. Ilyen szcenárió előfordulhatna Magyarországon is, ha a kormány nem hozott volna megfelelő intézkedéseket. Ami Párizsban, Rómában, Madridban, New Yorkban történik, az még elkerült bennünket. Felelősen úgy döntöttünk, hogy nálunk nem lesz húsvétra gyóntatás.  

Erika nővér: Idén húsvétkor a családi ünneplés kap hangsúlyt. Eddig talán szétváltak az „otthoni” és a „templomi” dolgok, de családi körben is teljes húsvétot lehet ülni! Ilyenkor nagyon sok kedves hagyományunk van, a háziasszonyok például csak bizonyos helyekről szerzik be a halat vagy a sonkát. Idén nagyon vigyázzunk arra, hogy ne menjünk messzire ezekért a dolgokért. Ne tegyünk nagy bevásárló körutakat! Lehet, hogy rájövünk, hogy van húsvét sonka és széleskörű locsolkodás nélkül is! Azokból az dolgokból, amik otthon vannak, ki lehet dekorálni a lakást, a gyerekekkel közösen. Régen minden házban voltak kis házi oltárok, szentképekkel, gyertyával, virággal, ezt a hagyományt is lehet folytatni, kis szakrális teret, imasarkot be lehet rendezni otthon.

Árpád atya: Gondoljuk át, mit adja húsvét lelkiségét? A sonka és a locsolkodás? Lehet imádkozni is, gyertyát gyújtani, Szentírást olvasni. A templomi szertartásokat online lehet követni, de ügyeljünk rá, hogy a háttérben ne menjen rádió, tévé, hanem legyen ez az Istenre figyelés helye.

Erika nővér: A családok lassan negyedik hete vannak „összezárva”, lehet, hogy feszültségek merülnek fel ebből a helyzetből.

Árpád atya: Igen, ezért Nagypéntekre javasoljuk, hogy mindenki béküljön ki egymással. Kis személyes beszélgetéseket lehet folytatni például az anya és a lánya, apa is fia között, a szülők egymás közt, ahol konkrét dolgokat ki lehet mondani, bocsánatot lehet kérni, meg lehet bocsátani. Nagyszombaton azután lehet közösen nagytakarítást végezni, esetleg – ha biztonságosan megoldható – meglátogatni a temetőben a családi sírokat. Este együtt követni a feltámadási liturgiát. Fontos, hogy a gyerekeket vigyük ki a levegőre, nemcsak Nagyszombaton, hanem minden nap. Bízzunk benne, hogy ebben a nehéz helyzetben is lehetséges a feltámadás. Jézus működik, Jézus erős, ha türelmesek vagyunk, vigyázunk egymásra, összefogunk, túljutunk ezen a komoly krízisen.

Rovat