Mióta tagja a HUNOR mentőcsapatnak?

A 2012-es megalakulása óta. Amikor a Katasztrófavédelem eldöntötte, hogy létrehoz egy ilyen szervezetet, azonnal jelentkeztem, a kötéltechnikai mentés alegységbe kerültem. Akkor még nem tudtuk, hogy mindez mivel jár, de változatos volt, ami bővítette szakmai tudásunkat: romkutatást, alpintechnikát, újraélesztési-, és amputálási technikákat is tanulhattunk. A VIII. kerületi laktanyából egyébként három másik HUNOR-tag is van.

Hány bevetésen vett eddig részt?

Részt vettünk egy szerbiai árvízesetnél, itthon jégkármentesítésben. A nagy dunai árvíznél 12 műveleti napot hajtottunk végre: gyakorlatilag határtól határig a HUNOR végig „védekezte” az árvizet.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Számos gyakorlaton voltunk Európa-szerte, amiknek mind az a célja, hogy minél kevesebb meglepetés érje az embert, tudjuk kezelni éles helyzetben a felmerülő problémákat. Éppen olyanokat, mint amilyenek Törökországban is szembe jöttek velünk.

Hogyan tudta meg, hogy a törökországi mentőcsapat tagja lesz?

„Figyelem, 7 napra elegendő felszereléssel azonnal vonuljon a raktárbázisra” – érkezett a riasztás hétfőn délelőtt. A felszerelésem mindig útrakészen van becsomagolva, kézbe vettem, és mentem. A HUNOR csapat összesen 210 tagja van, most 55 fő (44 hivatásos tűzoltó, az Országos Mentőszolgálattól 6 ember, a honvédség 5 fős orvoscsoportja és két személykereső kutya) utazhatott. Így is 7 tonnányi felszerelést vittünk, mert ott mindenről nekünk kellett gondoskodni. Külön kis szigetet alakítottunk ki magunknak, hiszen az az igazi segítség, ha nem terheljük a helyieket saját igényeinkkel.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Le tudja írni, milyen állapotok fogadták Önöket Törökországban?

Egy holdbéli táj fogadott minket. A földrengés nagyjából fél magyarországnyi területet érintett súlyosan. Nekünk az egyik legnehezebb helyzetben lévő régiót jelölték ki a török koordináló szervezetek. Az első földrengéstől számítva a 21. órában már műveleti feladatokat hajtottunk végre Antakya városában. Ez egy 2 milliós település, abban a negyedben pedig ahol dolgoztunk nagyjából 400 ezer embert érintett a földrengés. Két csapatra osztottuk magunkat és 8 óránként váltva egymást 0-24 órában dolgozunk.

Hány élet megmentésében vettek részt?

A 12 emeletes épület, amin dolgoztunk, már csak egy sittkupac volt, amikor odaértünk. 1200 ember tartózkodott benne, amikor összedőlt.

Fotó: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Mivel két nagy rengés volt rövid időn belül, ezért sokkal pusztítóbb volt a jelenség: míg az elsőnél „csak” eldőlt az épület, a második jól össze is tömörítette a törmelékeket, lecsökkenve a túlélés esélyét. Összesen 17 embert mentettünk ki a romok alól, valamint 29 holttestet emeltünk ki. Életet menteni mentünk, ezért csak azokat a holttesteket hoztuk ki, akik a mentési munka útjába kerültek…

Hogyan fogadták Önöket a helyiek?

Arra a területre hivatásos mentőalakulatként mi érkeztünk meg elsőként. A törökök testvérekként fogadtak, mondván: Magyarisztán.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Ha bármilyen különleges eszközre volt szükségünk, akkor rögtön kerítettek. A megérkezésünk után nem sokkal kaptunk egy török tolmácsot, aki Magyarországon dolgozik, és amikor hallotta mi történt, ő is jött segíteni.

Mi volt a legnehezebb a mentésben?

Én 20 évig dolgoztam vonulósként. Tudom, hogy egy tűzoltó egy káresetnél megmenti, akit meg kell, majd visszamegy a laktanyába, átbeszéli a kollégákkal az esetet, amitől érzi, hogy megtette azt, amiért ezt a hivatást választotta. Ez Törökországban teljesen más volt. Annyian vártak megmentésre, hogy közülük is rangsorolni kellett, ami nagyon nehéz. Csak olyan mentésbe állhattunk bele, amit véghez tudtunk vinni, mert van az a helyzet, amikor négy életet meg tudunk menteni egy helyett.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

A HUNOR-állománynak van egy pszichológiai utógondozása is, hiszen – ahogy mondjuk – nem az az ember jött haza, aki kiment. Többen mondták, hogy már nem is használják a katasztrófa kifejezést, mert az itthoni helyzetek egyszerűen meg sem közelítik azt, ami ott történt.

Meddig lehet egyhuzamban végezni ezt a fajta a feladatot?

Megítélésem szerint 10 napig lehet maximum egy huzamban csinálni. Ilyen körülmények között nagyon gyorsan „elfogy” az ember, és egy idő után annyira eltompul, hogy az további veszélyforrást jelenthet. A HUNOR-on belüli munkát addig csinálom, ameddig lehet, 45 évesen belátom, hogy egyszer át kell majd adom a terepet a fiataloknak. Ha eljön ennek az ideje, akkor is – akár hátértámogatóként, műveleti tisztként, logisztikusként, vagy bárhogy, de a korábbi események tapasztalatait felhasználva – szeretném még tovább csinálni. Innen szeretnék nyugdíjba menni.