Kabos Endre (1906. november 5.-1944. november 4.): Katz Endre néven született Nagyváradon, gyerekkorát Berettyóújfaluban töltötte. Saját bevallása szerint húszéves koráig nem is foglalkozott versenyszerűen a vívással, ekkor csatlakozott a Vívó Athletikai Clubhoz Budapesten.

1932-ben megnyerte az első olimpiai válogatót itthon biztosítva ezzel helyét az ötkarikás csapatban. Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Nagy Ernő, Pettschauer Attila és Piller György oldalán megnyerte a kardozók csapatversenyét Los Angelesben, egyéniben pedig a harmadik helyen zárt.

Három hónappal az amerikai játékok után – sértődöttségből – váratlanul bejelentette visszavonulását, amiért nem vitték ki az 1930-as Európa-bajnokságra, ennek ellenére mégis maradt a páston. az 1936-os berlini olimpián megvédte olimpiai bajnoki címét a kardcsapattal és egyéniben is felért a csúcsra.

Jelentős nemzetközi sikerei ellenére soha nem nyert magyar bajnoki címet. Berlini olimpiai sikerének tiszteletére olimpiai tölgyet ültetett Berettyóújfaluban, amely ma is a városi könyvtár épülete előtti parkban található.

Sportolói pályafutása után az Újpesti TE vívó szakosztályának elnöke lett, de zsidó származása miatt a második világháborúban munkaszolgálatra kényszerült Budapesten. Halálának körülményei mai napig rejtélyesek, az egyik teória szerint a 38. születésnapját megelőző napon éppen feleségéhez tartott a 48-as villamossal a Margit hídon, amikor a németek felrobbantották a hidat, más források szerint teherautóval szállították át munkaszolgálatos társaival együtt, amikor a pesti hídfő a levegőbe repült. Holtteste sosem került elő, 1986-ban a Zsidó Sporthírességek Csarnokába választották.

Nagy Ernő (1898. augusztus 2. -1977. december 8.): augusztus 2-án született az erdélyi Facsádon s Kaboshoz hasonlóan ő is tagja volt minden idők egyik legjobb magyar vívócsapatának.

Balról a második Nagy Ernő

A fiumei Haditengerészeti Akadémián végzett 1916-ban tengerészzászlósként, az első világháborúban a Helgoland kiscirkálón szolgált. A Magyar Atlétikai Club tagjaként kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el.

Az 1932-es olimpiai csapatgyőzelem után 1938-ban vonult vissza, és a MAC vívószakosztályának vezetője lett. Később a Magyar Vívó Szövetség válogató tagjaként, oktatóként és edzőként is dolgozott.