A Himnusz közös eléneklését követően egy személyes történettel indította ünnepi beszédét Szilágyi Demeter (Fidesz) önkormányzati képviselő. Megosztotta a jelenlévőkkel, hogy az ő családja is a mai határainkon túlról gyökeredzik, és ahogyan nagyon sok honfitásunknak, nekik is a – magyarság lelkét megnyomorító – 1920-as trianoni diktátum miatt kellett elhagyniuk erdélyi otthonukat.

Fotó: Baranyai Attila/ Hírnyolc
Idegen érzelmű emberek támadják magyarságunkat
Mint mondta: büszke arra, hogy ma Magyarországnak egy olyan kormánya van, amely évtizedes kötelességet teljesített, amikor arról döntött, hogy a gyásznapot a nemzeti összetartozás napjává tette. Különösen fontos ez napjainkban, amikor idegen érzelmű emberek támadják magyarságunkat. Minden lehetséges fronton támadás éri nemzeti egységünket, kultúránkat, családjainkat és nyelvünket – tette hozzá.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
„Ezekben az időkben éppúgy össze kell tartanunk és szembe kell néznünk a kihívásokkal, ahogyan a trianoni békediktátumot követően tették elődeink, s maradtak talpon” – hangsúlyozta, hozzátéve: már csak azért is, mert…
„nemcsak országszerte itt Józsefvárosban is vannak olyan emberek, akik idegen hatalmakat kiszolgálva, külföldről pénzelt civil szervezeteken keresztül igyekeznek nemzeti értékeinket aláásni, s ezt nem hagyhatjuk és nem is fogjuk hagyni”
– fogalmazott.
Szilágyi Demeter fontosnak tartja, hogy minden lehetséges eszközzel kiálljunk és vitába szálljunk értékeink mentén, és ezeket megőrizve tartsuk fenn magyarságunkat, kultúránkat. A mi közösségünk azért erős, mert sokan gondolkodunk hasonlóképpen magyarságunkról. Itt Józsefvárosban is ezen értékek mentén kell dolgoznunk – emelte ki a képviselő.
„Ez a nemzet szétdarabolva is erős…”
Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat, muszáj megértenünk, mi is történt 103 évvel ezelőtt délután fél ötkor – ezt már Ferencz Orsolya, a Tisztivelőtelep önkormányzati képviselője mondta, hozzátéve, hogy a külső hatalmak a belső árulókkal közösen ásták meg az ezeréves országunk sírját.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
Magyarország és a magyar nemzet az ezeréves történelme alatt nem került olyan közel a tényleges megsemmisüléshez közel, mint 103 évvel ezelőtt – emlékeztetett, hozzátéve: mégis mit látunk mi?
Itt vagyunk, emlékezünk, bízunk és reménykedünk – adta meg a választ, példaként felhozva Csíksomlyót, ahol pár nappal ezelőtt soha ennyi magyar nem volt a pünkösdi búcsúban.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
Ezt követően Dzsida Jenő Psalmus Hungaricusából idézett, amely segít megérteni, mit élt át akkor a magyarság.
„Mi megtanultuk mi a fájdalom, de megtanultunk még valamit, amire a Golgota is tanít, hogy van feltámadás, hogy a fájdalom az katalizáló erő, hogy a fájdalomból erőt lehet meríteni”
– fogalmazott.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
Ferencz Orsolya szerint: amit ez a nemzet tud, az az, hogy szétdarabolva is erős és egységes lehet, valamint, hogy eltiporva is győzni tud. A beszédeket követően Frech Zoltán és Kurkó J. Kristóf dalos-verses előadását hallhatták a megjelentek, akik mécseseket és virágokat helyeztek a Magyar Igazság kútjára.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc
A megemlékezés a Szózat, valamint a Székely himnusz eléneklésével zárult.
A baloldal magányosan emlékezett
A kerület baloldali vezetése is megemlékezést tartott. Pikó András és a baloldali képviselők egy része magányosan helyezett el egy szál virágot az egykori Józsefvárosi pályaudvarnál. A polgármester ezen felül 3 évvel ezelőtti beszédét osztotta meg a közösségi oldalán.