Miként terjed az oltásellenesség és mik a veszélyei?

Bányai Rudolf | 2021. 01. 27. – 09:19

A tudományos közösség régóta elismeri, hogy az oltások működnek, és több millió életet mentettek meg. Ugyanakkor létezik egy hangos közösség, akik úgy vélik, hogy az oltások egészségügyi kockázatokat rejtenek, hosszútávon kárt okozhatnak, ezért még a jól ismert, kötelezően beadandókat is megtagadják. Az egyik fő probléma az, hogy a szakemberek nem képesek felvenni a versenyt az interneten és a médián terjedő különféle téveszmékkel, ezért a közvélekedést az utóbbiak dominálják.

© Fotó
Pexels/rf._.studio

Az oltásellenesség iskolapéldája annak, miért is napjaink egyik legfőbb problémája a közösségi oldalakon terjedő dezinformáció. Az egyik legsúlyosabb vakcina ellenes álhír 1998-ban született, amikor is dr. Andrew Wakefield brit orvos azt állította, hogy a kanyaró-mumpsz-rubeola elleni komplex védőoltás autizmust okoz. Azóta kiderült, hogy Wakefield meghamisította a jegyzőkönyvet, ugyanis érdeke volt a rémhírt terjeszteni, mégis sokan a mai napig ettől tartanak.

Az oltásellenes írásoknak súlyos következményei lehetnek

Mindez előrevetíti, hogy a futótűzként terjedő oltásellenes írásoknak jelen helyzetben is súlyos következményei lehetnek a társadalom egészére nézve, mert ezek gondolkodásbeli torzításokat eredményezhetnek, amelyek az embereket rossz ítéletekhez, döntésekhez vezethetik. Az emberi elme nem olyan, mint egy számítógép. Az érzelem, a magabiztosság és az emlékezet mind befolyásolhatja, hogyan formáljuk a hiedelmeinket. A probléma az, hogy gyakran nem ismerjük fel, ha nem logikusan gondolkodunk.

Megfontolt értékelés helyett ilyenkor, megszokott dimenziókat és kategóriákat automatikusan használunk. Gordon Pennycook, a kanadai Regina Egyetem kutatója vizsgálta ezt a jelenséget és arra a következtetésre jutott, hogy a magas szintű érvelés sok szellemi erőfeszítést igényel, amire mi emberek sokszor nem vesszük a fáradtságot, inkább megérzéseinkre támaszkodunk. Ez evolúciós szempontból hasznos viselkedés ugyan, de sokszor nem vezet pontos értékeléshez az objektivitás hiánya miatt. 

A kritikus gondolkodás képtelensége egy másik jól ismert pszichológiai jelenséghez, a Dunning-Kruger-effektushoz kapcsolódik, mely a tényleges tudás és az észlelt kompetencia közötti megszakadt kapcsolatra utal. Ez a jelenség egyfajta kognitív elfogultság, miszerint hajlamosak vagyunk arra, hogy tudásunkat annál nagyobbra becsüljük, minél kevesebbet értünk az adott témához. Ahogy Charles Darwin írta Az ember származása című könyvében:

„A tudatlanság gyakrabban kelt magabiztosságot, mint a tudás.”

Mindezek mellett sajnos az új helyes információk elfogadását tovább nehezíti, ha az ember félelmet érez. Az érzelmek hatást gyakorolnak a figyelemre, az emlékezetre és a gondolkodásra. A bejövő információk tudattalan szűrése befolyásolja a figyelmet, ilyenkor a személy csak arra képes koncentrálni, amitől fél. Ez pedig korlátozza azt a képességét, hogy átlássa a helyzet egészét. Ez nevezzük a szorongás figyelmi hatásának. A szorongás normális mértékben szintén feltétlenül szükséges a mindennapi túlélés szempontjából, de túlzott mértéke lefoglalja a szellemi erőforrásainkat. Ezzel a jelenséggel szemben a pontos és hiteles tájékoztatás az egyetlen, ami segítséget nyújthat, ami pedig a média és a politikai élet szereplőinek felelőssége, így a hamis tartalmak előállítóinak felelősségre vonása is.

Nem először okoz gondot a világnak az oltásellenesek komoly torzításokat tartalmazó kampánya. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) már 2019-ben az oltásellenességet emelte ki az egyik legnagyobb veszélynek közegészségügyi szempontból. Csak az utóbbi néhány évben New Yorkban, Olaszországban, Romániában és Ukrajnában is kanyaró járvány okozott komoly problémákat, többen életüket is vesztették. Továbbá Ausztráliában szintén volt járvány olyan betegségből, ami ellen régóta elérhető a védőoltás. Az amerikai betegségmegelőzési és -ellenőrzési központ (CDC) adatai szerint az utóbbi húsz évben megnégyszereződött a be nem oltott gyerekek száma. Ausztráliában 2018-ban negyven ezer beoltatlan gyereket tartottak nyilván.

A WHO ajánlása szerint akkor válik védetté egy társadalom, ha az átoltottság mértéke 93-95 százalékos. Ismét előtérbe került tehát szabadságjogainkkal együtt járó döntéseink súlya, azzal, hogy nem csak saját életünk, hanem a körülöttünk élők biztonsága is ezen múlik. Emellett még súlyosabb a morális felelősségünk, amikor a gyermekeink életéről döntünk.

Szöveg: Horváth Lilla

Rovat