Olvassa el figyelmesen a következő néhány mondatot, majd számolja össze, hogy hány „IGEN” választ adott.

A világjárvány kezdete óta többször előfordult:

  • Tervezett olyan tevékenységeket, amelyeket végül nem sikerült megvalósítani vagy befejezni
  • Nem volt elég motivált vagy energikus, hogy megtervezze a következő nap/hét produktív tevékenységeit
  • Megpróbált valami eredményes dolgot csinálni, de nehezen tudott koncentrálni
  • Nehéz volt aludni és/vagy reggel felkelni (esetleg a nap folyamán hosszan aludt)
  • A nap folyamán hosszú órákat töltött passzív tévénézéssel, vagy az internetezéssel csak azért, hogy elteljen valahogyan az idő
  • Több ételt evett mint szeretne, és/vagy kevésbé egészséges ételeket, mint szokott
  • Unatkozik, magányos, zaklatott, szorongó, pánikba esett, depressziós és/vagy időnként érzi, hogy zsibbadnak a végtagjai
  • Bűntudatot vagy idegességet érzett magán ezeknek az érzelmeknek a megtapasztalása miatt, mivel sok ember rosszabb helyzetben van, mint Ön
  • Bűnösnek és / vagy csalódottnak érezte magát, mert tudja, hogy vannak olyan pillanatai, amikor nem tud megbirkózni az új helyzettel úgy, mint a legtöbb ember (feltételezése szerint)
  • Úgy érezte, sokkal erősebbnek kellene lennie, sokkal jobban kellene kezelnie a dolgokat

Ha az „igen” válaszainak száma:

2 és 10 között van: Ön ugyanúgy kezeli ezt a válságot, mint a legtöbb ember.

2-nél kevesebb kérdésre válaszolt igennel, akkor: Ön az átlagnál sokkal jobban kezeli a bizonytalansággal, szorongásokkal teli új helyzeteket, esetleg Ön egy robot

Önértékelés a közösségi média tükrében

Tegyük tehát világossá a helyzetet. Minden ember küzd, ez az időszak sajnos erről szól, mind pszichésen, mind fizikálisan nagyon komoly stressznek vagyunk kitéve. Néhányan tudják folytatni a munkájukat (otthon, vagy más módon), sokan elveszítették a munkahelyüket. Egyesek pénzügyi szempontból stabilak, mások még a lakásuk bérleti díját sem tudják kifizetni. Néhányan egyedül élnek, mások családjukkal, jelenleg otthon tanuló gyermekeikkel. A körülmények tehát jelentősen eltérhetnek, de egy biztos: szinte mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor úgy érzi, jobban kellene kezelni a megpróbáltatásokat, mint ahogyan általában sikerül.

Az egyik legnagyobb probléma önmagunk értékelésében a közösségi média (facebook, instagram stb.) által sugárzott hamis képek. Az emberek szociális médiabejegyzései közismerten nem mindig tükrözik teljes életüket, mégis újra és újra beleesünk abba a hibába, hogy elhisszük a pozitívan eltorzult közösségi médiafelületek tartalmait. Emellett biztosan mindannyian találkoztunk már olyan cikkekkel, amelyek arról szólnak, hogyan lehet ezt az időt hatékonyan felhasználni. Így persze könnyű elhinni, hogy mindenki más sokkal adaptáltabban reagál, mint mi és ezért türelmetlenséget és csalódottságot érezni, ha nekünk nem sikerül a napjaink minden percét produktívan eltölteni.

 A világ hirtelen eddig csak filmekben látott, vagy könyvekben olvasott sci-fi-vé változott körülöttük, és senki sem tudja pontosan, hogyan és mikor fog megoldódni a helyzet. Ebből adódik tehát, hogy mindenki hatalmas stresszt és egyéb negatív érzelmeket él át, és szinte mindenkinek van valamilyen „működési nehézsége”. Ezért tehát felesleges azt várni magunktól és másoktól, hogy úgy viselkedjünk, mintha ez az extra szabadidő egy kellemes ajándék lenne. Az emberek azonban hajlamosak irreális elvárásokkal szembesülni arról, hogy miként kell működniük ebben a szürreális időben, majd kritikusak és csalódottak lesznek, amikor nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak. Ironikus módon sokan azt gondolják, hogy ez az önkritika és frusztráció hasznos, mivel ezek az érzések majd motiválják őket viselkedésük „javítására”.

Az önkritika további nehézségeket okoz

A valóság valójában az ellenkezője. A szigorú önkritika és ítéletek csak fokozott stresszhez és további negatív érzelmekhez (például szégyen, reménytelenség és kétségbeesés) vezetnek. Ha pedig már ezelőtt is problémája volt ezen érzelmekkel való megküzdéssel, akkor még több működési nehézsége lesz és az önkritikus reakciók ördögi körré válhatnak: minél inkább úgy ítéli meg, hogy nem felel meg az elvárásainak, annál több nehézséget okoz majd.

Szóval mi a megoldás?

Nem kell feladni céljainkat és tehetetlenül várni a helyzet végét, de nagyon fontos, hogy elvárásainkat átgondoljuk, mérlegeljük és magunkra szabjuk. Tudatosítsuk magunkban, hogy ebben az időben nem csak egy helyes módszer van a megbirkózásra. Bizonyos napokon tényleg az a reális elvárás önmagunktól egyszerűen, hogy „túléljük”. Legyünk türelmesek, emlékeztessük magunkat, hogy:

„szinte mindenkinek van valamilyen nehézsége ebben a pillanatban”.

Önmagunk kritikája és megítélése csak növeli a stresszt és a negatív érzelmeket, amelyek csökkentik a motiváltságot és még nehezebbé teszik az alkalmazkodást. Ne felejtsük el: az, hogy hogyan működünk ebben a helyzetben, nem jósolja meg előre, hogyan fogunk tudni továbblépni, ha a járvány elmúlt.

Szöveg: Horváth Lilla