Miért hagyta itt Józsefvárost?

Megházasodtam, jött a gyerek, kinőttük a lakást. Ezért költöztünk 14 évvel ezelőtt Újpalotára. De imádtam, és a mai napig is imádom Józsefvárost. Öcsém és húgom továbbra is ott lakik. Sőt édesanyámék is, akik a mai napig árulnak a Blaha Lujza téren. De sokat változott gyerekkorom óta. Nekem már olyan, mintha külföldre mennék, mikor odalátogatok.

Milyen volt itt felnőni?

Én nagyon szerettem, nem cserélném el semmi másra. Régen ugyan nem volt ennyire zsúfolt, de úgy volt jó, és minden másodpercét élveztem. A Mátyás téren nőttem fel, és ugyan szinte mindig edzésen voltunk a testvéremmel, de az egész környék ismert minket. Persze ez annak is köszönhető, hogy az ökölvívás előtt elég rossz gyerek voltam. 13 évesen már cigiztem, viszont egyáltalán nem csavarogtam. Ha apám azt mondta nyolcra otthon kell lenni, akkor nem késhettem egy percet sem. Apu szigorú volt. Aztán jött a boksz és onnantól csak iskola, edzés és aztán haza. Szerencsére céltudatos gyerek voltam, tudtam mit akarok. A tanulás nem ment olyan jól, mint a sport. Nem szerettem tanulni, mozgékony gyerek voltam. Bár ez igaz öcsémre is, aki mostanra lediplomázott a TF-en, és már a második diplomáját csinálja. Mindketten nagyon megváltoztunk mikor elkezdtünk sportolni.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Hogy került a Vasashoz józsefvárosi gyerekként?

A barátom Gurmai Róbert vitt le 1997 márciusában. Ő oda járt bunyózni, és lecsalt magával. Magamtól nem mentem volna, de bevallom, picit én is kíváncsi voltam. A KSI ugyan közelebb volt, de örülök, hogy Angyalföldre kerültem.

Rögtön beszippantotta az ökölvívás?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy magával ragadott. Apróság, de most, 38 évesen jöttem rá, hogy például mennyire vigyázok a ruháimra, mindig szépen összehajtom őket. Ezt az hozta, hogy mikor versenyre készültem, nagy odafigyeléssel kellett összekészíteni a piros és kék felszerelést, fejvédőt, mindent. A sport rendszert hozott az életembe. És célokat. Megnyerni a magyar bajnokságot, a diákolimpiát, szeretnék kijutni az Európa-bajnokságra, és így tovább. Végül minden földrészre eljutottam az ökölvívásnak köszönhetően.

Elért mindent, amit szeretett volna? Teljesnek érzi a pályafutását?

Azt kell mondjam, elégedett vagyok. A mai napig emlékeznek rám, pedig hat éve abbahagytam az ökölvívást. Ezt szerencsére a munkámban is tudom most kamatoztatni. Ahogy befejeztem a sportot, rögtön belekezdtem a bútorárusításba egy barátom segítségével, és ebben is egész szépen muzsikálok.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Azért figyelemmel követi az ökölvívást?

Persze. Látom, hogy vannak ügyes bunyósaink. Kozák László, aki második lett a Bocskai István Emlékversenyen, vagy ott van Virbán Gábor és Szaka István. Mindannyian kiváló sportolók, csak sajnos az eredmények nem jönnek. Nem értem miért. Most, hogy Kovács István „Kokó” lett az AIBA főtitkára, remélem lesz előrelépés.

Nem is tervezte, hogy marad a sport közelében?

Ott van öcsém, ő edző a Ferencvárosnál, éppen elég egy Bedák is a hazai bokszéletben. Ha én is edzősködnék, biztos lenne köztünk konfliktus. Jobb ez így. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel foglalkozzak, elég volt az a húsz év. Ha bemegyek egy bokszterembe, én már bele sem ütök a zsákba. Ráadásul az edzősködés egész embert kíván. Ott van egy kissrác, suli után megy minden nap edzeni, én lennék a második apja, hiszen otthon van a legkevesebbet. A fiaim is jobban félnek az edzőjüktől, mint tőlem.

Mit sportolnak? Esetleg ők is az ökölvívást választották?

Isten őrizz! Egyik szertornázik 4 éves kora óta, a nagyobbik pedig az UTE-birkózója. Egyikőjük sem szeretne ökölvívó lenni. Abban nőttek fel, hogy apa hazajön összeverve, és állandóan fogyaszt. Jobb ez így.