A magyar atlétika első világbajnoki érmét Horváth Attila nyerte. A mozgásigénye gyerekként is nagy volt, de járt zeneiskolába is, klarinétozott, és játszott fúvószenekarban is. Amikor a középiskolát elkezdte, 1981. szeptemberének elején került a Haladáshoz és utánpótlás korosztályban mindent megnyert amit lehetett, csúcsokat döntögetve.

1991-ben Brazíliában, Sao Pauloban Grand Prix versenyt, Frankfurtban Európa-kupán nyert, majd a tokiói világbajnokságon 65,32 méteres eredménnyel bronzérmet szerzett, megszerezve ezzel a magyar atlétika első világbajnoki érmét. Még szintén 1991-ben, a Grand Prix versenysorozatban a harmadik helyen végzett.

Fotó: Földi Imre / MTI

1992-ben a barcelonai Olimpián az ötödik helyezést szerezte meg, 1994-ben Szentpéterváron a Jóakarat Játékokon harmadik. A felnőtt országos-csúcsot 1994-ben javította meg, amikor 68,58 méteres eredményt ért el Budapesten – ezzel vezette a diszkoszvetés világranglistáját -, amely eredmény felnőtt országos-csúcsként 8 évig, azaz 2002-ig volt érvényben.

Felnőtt egyéni országos bajnokságot (nyári) kilenc alkalommal nyert, 1990. januárja és 1998. június vége közötti időszakban magyar diszkoszvető nem győzte le.

Sajnos másban is ő az első. Szabadtéri világbajnoki érmeseink közül ő az egyetlen, aki már nincs köztünk, 2020-ban a koronavírus-fertőzés legyőzte őt.

Minden idők legjobb magyar rúdugrója

Bagyula István 592 cm-es eredményével minden idők legjobb magyar rúdugrója, három évtizede még a közelébe sem ért senki. Tokióban is kevés hiányzott ahhoz, hogy az esemény meglepetésembere legyen, csaknem legyőzve a verhetetlen Szergej Bubkát. Tehát cseppet sem volt tehetségtelen, inkább nemzetközi klasszis, de szerinte a karrierje éppen azt példázza, hogyan nem szabad csinálni valamit.

Ugyanis 22 éves koráig nem sikerült úgy elkezdenie a versenyszezont, hogy megfelelő ugrásszám legyen mögötte vagy megfelelő fizikai állapotban lett volna. A kettő közül az egyik mindig hiányzott, és volt, hogy mindkettő.

Bagyula juniorok között aratott átütő sikerének annak köszönhette, hogy 19 évesen ki tudott menni öt hétre korábbi edzőjéhez Etédi Endréhez Svédországba, ahol „rendbe tették, amit rendbe kellett”, s ez akkora lökést adott neki, amely világbajnoki aranyérmet és olimpiai kijutást eredményezett. Az 1988-as szöuli nyári játékokon hetedik lett – kiváló eredmény egy tinédzsertől, aki nem is teljes nekifutásból ugrott, a tizenhat helyett akkor még csak tizennégy lépés után szúrta le a rudat.

Bagyula 1989-től lett a fairfaxi George Mason University hallgatója, ahol minden adva volt hozzá, hogy jobb eredményeket érjen el. De betegségek miatt csak az 1991-es szabadtéri szezont tartja kiemelkedőnek pályafutásából. Abban az évben összesen 18 alkalommal ért el legalább 570 centis eredményt, köztük a máig érvényben lévő, 592 centis országos csúcsát Linzben 1991. július 5-én. Majd következett augusztus 29-én a tokiói világbajnokság döntője, amelyben 590 centis ugrással ezüstérmet szerzett, csupán 5 centivel elmaradva az aranyérmes szovjet-ukrán Szergej Bubka mögött.

Fotó: Képes Sport

Bagyula úgy gondolja, ha lett volna folyamatos fedett pályás edzéslehetősége, több jó éve is lehetett volna. Így „csak” öt országos bajnoki címet tudott szerezni, pedig ha nem volt sérült, nem volt ellenfele itthon.