„Ami Európában folyik, az nemcsak politikai, de pszichológiai probléma is”

Szerkesztő | 2020. 11. 03. – 10:16

Az utóbbi hetek híreit valószínűleg még a szörnyűségekben edzett olvasók is összeszorult gyomorral és ökölbe szorult kézzel olvasták. Európában lassan minden napra jut egy terrortámadás és már a templomainkba is betörnek, ami nyílt hadüzenet és utolsó utáni figyelmeztetés.

© Fotó
Leonhard Foeger/Reuters

Amíg Európa egyfajta vallásos áhítattal foglalkozik olyan problémákkal, mint a nemi és faji diszkrimináció, amíg mi azon dilemmázunk, hogy tulajdonképpen férfiak vagyunk vagy nők, húst együnk, vagy szóját, hogyan nevezzük az egyes számú szülőt, aközben Duglas Murray szavaival élve Európát éppen egy multikulturalizmus nevű antieurópai civilizációs forma, egy Nyugat-ellenes ideológia falja fel.

Vajon milyen emberi, pszichés válság húzódhat meg Európa önfeladó haldoklása mögött?

Az utóbbi száz évben a technika területén olyan fejlődés ment végbe, amely gyökeresen változtatta meg az életet. Legjelentősebb változásként ható szubjektív élményünk az az információáradat, amelyet az internet és a televízió nyújt számunkra. Összességében sokkal több információval rendelkezünk, mint korábban, de ezek felületesek és bizonytalanok és mivel nem tudjuk megfelelően szelektálni, nem vagyunk képesek jól használni.

A múltban nem volt ilyen szintű a modernizáció, de a világnak – az emberi kultúra alapját képező – szellemi és ösztönös megértése az egykori társadalmakban sokkal mélyebb volt. A világ elmaradottabb részein egyébként ma jobban állnak ebben a tekintetben. Az embereknek több idejük volt, nem utaztak, nem láttak világot ugyan, de éppen ezért, a szülőföldjükkel, a természettel sokkal szorosabb kapcsolatuk volt. Volt idejük olvasni, és több alkalmuk volt szellemi élmények szerzésére.

A mai nyugati ember rohanó, állandó ingerkereső életmódjának és individualizmusának következtében lazultak a családi és baráti kapcsolatok, így az emberek akkor is magányosnak érzik magukat, ha egyébként rengetegen veszik őket körül. A magányos, emberi kapcsolatait vesztett egyén pedig elveszíti gyökereit és könnyebben manipulálható. Az általunk vázolt emberi válságnak sok különféle szimptómáját észleljük, mind pszichológiai, mind társadalmi értelemben.

Néhány évvel ezelőtt a Magyar Pszichiátriai Társaság a XXI. századot a pszichiátriai betegségek évszázadának minősítette. Ennek oka, hogy Európa népességének jelentős része szenved valamilyen mentális betegségben, derült ki több kutatásból. Ennek skálája rendkívül széles a szorongástól az alkoholizmuson és drogfüggőségen, a hiperaktivitáson és egyéb figyelemkoncentrációs zavaron át a depresszióig és a demenciáig.

Ezt az egyre nehezebb helyzetet feltehetően tovább ronthatja a pandémia és az ennek következtében kialakult gazdasági helyzet és a bizonytalanság. A 2008 utáni gazdasági válságban is szaporodtak a problémák, a megnövekedett mentális terhelés miatt. A WHO egy akkori felmérése szerint a gazdasági válságban egyértelműen megnőtt a mentális betegségek, mint szorongás, depresszió száma, valamint az öngyilkosságok és az alkoholbetegségre visszavezethető halálozások száma is megugrott. Emellett sajnos az öregedő Európa népességét az is feszíti, hogy a társadalmak idősödésével csökken a munkaképesek aránya, és nő az inaktívaké, ami szintén gazdasági és végsősoron belső társadalmi feszültségeket okoz.

A feladat tehát adott. Az Európát súlytó társadalmi szintű enerváltság, céltalanság és egocentrizmus korunk népbetegségei. A kérdés, Murray szerint is az, amire az európai civilizáció jelenleg nem képes válaszokat adni: van valami értelme a létezésemnek saját magamon kívül? „Aztán nem túl boldogan ismerhetjük fel, hogy míg a történeteink kezdenek véget érni, a kérdések ugyanazok maradtak.”

Szöveg: Horváth Lilla

Rovat