Ugyanazok, akik évtizedek óta a béke szószólói, most hirtelen azt követelik mindenkitől: akár totális háború, gazdasági és társadalmi katasztrófa árán, térdre kell kényszeríteni Oroszországot. Van az a határ, melyet semmilyen politikai érdek nem írhatna felül…

A vezetőknek ebben a helyzetben éppen ahhoz kellene érteniük, hogy a háborúk megvívása helyett megakadályozzák azokat. A 21. század háborúi alapvetően egyre inkább ideológiailag vezéreltek, és a katonai károk mellett a politikai károk okozása is hangsúlyos lett. Tehát a jó vezetőnek meg kell értenie nemcsak az ellenséget, hanem a geopolitikát és a néplelket is, hogyan tárgyaljon, döntsön hatékonyan.

Hónapok óta reméljük, hogy az észszerűség, mint alapvető emberi pszichológiai igény győzedelmeskedik ezzel az irracionális, érzelmekre apelláló, manipulatív viselkedéssel szemben, azonban eddig mindhiába. A civilizáció hajnala óta próbáljuk megfejteni, hogy az emberek miért indulnak háborúba

Az emberi viselkedés egyik ellentmondása ugyanis az, hogy a pusztítás képessége nem az önérvényesítésből, hanem a csoporthűségből fakad. Ezeket a háborúkat inkább önmeghatározó okokból vívják és elsősorban az idealizmus motiválja, ami ez esetben fontosabb, mint az önvédelmi ösztönünk, és akiknek ez a háború érdekében áll, most éppen erre próbálnak apellálni.

Miért más az emberi viselkedés tömegkonfliktusok idején?

A valóságérzékelés változásának alapvetően három fontos oka van. Először is, van egy ellenség, amely a gonoszt testesíti meg. Másodszor, az ellenség elleni fellépés erkölcsi, morális kötelesség és a dicsőség egyetlen útja. Harmadszor, aki nem ért egyet ezzel a nyilvánosan elfogadott véleménnyel, azt árulónak tekintik. Ezek a sémák pedig hatást gyakorolnak az észlelésünkre. A háború pszichológiája ezért könnyen megragadható. Csak egy nagy problémát kell megoldani, a többi pedig másodlagos.

Fotó: MTI/AP/Orosz védelmi minisztérium

Mindennek egy fő fókusza van.

Ezzel az az igazi probléma, hogy ha konfliktusba keveredünk, egyáltalán nem foglalkozunk sem az okokkal, sem a következményekkel. Mert a cél minden lépésünket indokolja, és minden eszközt szentesít.

Az ember nemcsak frusztrációból és félelemből agresszív, hanem sokszor a gonosz feletti hősi diadal magasztos öröméből

Amikor háborúról van szó, a körülöttünk lévő világot egészen másképp látjuk. Békeidőben minden társadalomban a jónak és a rossznak számos árnyalata van. A különböző vélemények jogosak, elfogadhatóak és elférnek egymás mellett. Amikor azonban háború kezdődik, többé nincsenek ártatlan bámészkodók, mindenki vagy a mi oldalunkon van, vagy ellenünk. A világnézetek hirtelen feketévé és fehérré változnak.

Háborús időkben társadalmi szintű és egyéni változások történnek a világról alkotott képünkben, gondolkodásunkban és viselkedésünkben. Minderre azért van szükség, hogy az ember egyáltalán képes legyen háborúzni. Senki sem immunis rá.

A háborúval a társadalmi és erkölcsi normák erejüket vesztik, ezért elképesztő felelőtlenség ebben a kritikus helyzetben bármelyik ország démonizálása, a másik heroizálásával szemben, mind a médiumok, mind a politikusok részéről és nincs az a politikai érdek, ami indokolttá tehetné, mert visszafordíthatatlan következményei lehetnek.

Szerző: Horváth Lilla