Eredeti nevén ifj. Philip Toll Hill 1927. április 20-án, Miamiban született. Üzleti adminisztrációt tanult a Dél-Kaliforniai Egyetemen, azonban hamar befejezte tanulmányait, hogy az autóversenyzés iránti szeretetének hódoljon. Kezdetben más pilóták szerelőjeként dolgozott, majd sportautó-versenyeken vett részt. 1949-ben Angliába költözött és a Jaguarnál helyezkedett el gyakornokként.

1953-ban vett részt először a le mans-i 24 órás viadalon egy privát, OSCA típusú géppel, és nem értek ugyan célba, de szereplése felkeltette Enzo Ferrari érdeklődését. 1955-ben privát Ferrarijával Phil megnyerte az amerikai sportautó-bajnokságot, ez pedig belépő volt a Ferrari gyári csapatába. 1958-ban első amerikaiként feliratkozott a le mans-i győztesek listájára is, és ebben az évben egy privát Maseratival megejtette Forma 1-es debütálását is a Francia Nagydíjon, majd a következő futamon, Monzában már egy Ferrariban ült. Itt rögtön meg is szerezte első dobogós helyezését, amit még egy 3. hely követett Marokkóban.

Fotó: YouTube

1959-ben már teljes idényt mehetett, azonban csak küszködött az elavult, orrmotoros D246-tal. Reimsben és Monzában két 2. helyet azért begyűjtött és 4. lett összesítésben. A botrányos, három csapat által bojkottált 1960-as Olasz Nagydíjon, még mindig a D246-tal megszerezte első futamgyőzelmét is, ami az első amerikai Grand Prix-győzelem volt Jimmy Murphy 1921-es diadala óta, egyben az orrmotoros autók utolsó sikere volt a Forma 1-ben.

1961-ben aztán győzelemre vezette az innovatív, cápaorrú Ferrari 156-ost Belgiumban, további dobogós helyeket szerzett Hollandiában, Angliában és Németországban. Olaszországba érkezve Phil 4 pontos hátrányban volt csapattársa, Wolfgang von Trips mögött, a monzai versenyen azonban tragikus fordulatot vett a világbajnokság. A 2. kör végén, a Parabolica kanyar felé közeledve Jim Clark megpöccintette von Trips autóját. Clark sértetlenül szállt ki Lotusából, von Trips azonban belehalt a balesetbe, autójának darabjai pedig tucatnyi nézőt is magukkal ragadtak a halálba. Phil így keserédes győzelmet aratott, ezzel pedig a Forma-1 történetének első amerikai világbajnoka lett.

 

Phil legközelebb az 1962-es Holland Nagydíjon ült versenyautóba. A szezon elején három dobogós helyet is szerzett, amivel a 2. helyen állt a világbajnokságban Graham Hill mögött, a Brit Nagydíjtól kezdődően azonban karrierje leszállóágba került. 1963-ban mindössze egy futamon tudott célba érni, ezért hamar átigazolt a Cooperhez. Miután azonban itt is totálisan sikertelennek bizonyult, a szezon végeztével úgy döntött, befejezi az együléses autókkal történő versenyzést. Sportautókkal még rajthoz állt, ám 1967 után kialakult gyomorfekélye miatt úgy döntött, végleg visszavonul.

Nyugdíjas évei alatt régi autók felújításába kezdett, az amerikai ABC televízió kommentárora volt, illetve szerkesztőként is tevékenykedett a Road & Track magazinnál. Phil Hillt számtalanszor lehetett később is látni Goodwoodban, ahol – noha már járni sem tudott – még mindig a Ferrarik körül sündörgött. 2008. augusztus 28-án, Parkinson-kór következtében hunyt el.

A sorozat előző részében Jack Brabhamről írtunk.

A Forma-1 legendái – Sir Jack Brabham: aki saját autójával nyert vb-t