- február 11-én jött a világra az angliai Tatsfieldben. Surtees édesapja, Jack nemcsak, hogy motorkereskedést üzemeltetett, de a fanatikus bolondja volt a kerék a keréken történő csatározásoknak.
Így cseppet sem véletlen, hogy John – vagy, ahogy a sajtó nevezte a „szél fia” – kivételes motorkerékpáros karriert követően (hét világbajnoki címet szerzett az MV Agustával és négyszer nyerte meg a Man-szigeteki TT-t) szinte váratlanul váltott négykerekűekre 1960 tavaszán.
Fotó: webbikeworld
Tehetségét Ken Tyrrell vette észre és leigazolta csapatába. Surtees gyorsan alkalmazkodott a Forma 2-es Cooperekhez, így ugyanebben az évben már a Forma 1-ben is megkapta a lehetőséget, méghozzá a Lotustól Monacóban, de év végén Colin Chapman inkább Jim Clarkot választotta.
Surtees helyette a Yeoman Credit istállóhoz szerződött, és a gyengécske autóval elcsípett két 5. helyet. Képességeit látva Enzo Ferrari is elkezdett érdeklődni iránta, Surtees azonban akkor még elutasította, de egy évvel később fő támogatója, a Shell javaslatára elfogadta a Ferrari ajánlatát.
Fotó: Getty Images
Az MV Agustával szerzett bajnoki címei után Surtees méltán volt népszerű Olaszországban, azonban a vörös autók volánjánál töltött első idénye még szűkölködött a sikerekben, de a Nürburgringen meg tudta szerezni karrierje első futamgyőzelmét.
1964-re azonban egyértelműen kedvezőbb lett a helyzet. A Ferrari komoly összegeket költött versenyautóira, de az idény nem a tervek szerint alakult: Surtees az idény első négy versenyéből hármat idő előtt fejezett be, a Nürburgringen azonban újra nyert. Ezt az eredményt megismételte Monzában is, a döntés az utolsó futamra, Mexikóra maradt. Kezére játszott, hogy Clark a futam hajrájában kiesett, nagyvonalú csapattársa, Lorenzo Bandini pedig átengedte neki a második helyet. Ez az eredmény pedig elég volt neki a világbajnoki címhez.
A sikertelenül eltelt 1965-ös idényt követően 1966-ban ismételhetett volna, azonban egy gyönyörű belgiumi győzelmet követően váratlanul bejelentette szakítását a Ferrarival. A döntés sohasem tisztázódott. A szezont a Cooperrel fejezte be, amellyel megnyerte a Mexikói Nagydíjat, majd a következő két évre leszerződött a Honda gyári csapatához. Monzában édes bosszút állt, ugyanis a Ferrari hazájában megnyerte a versenyt, miközben előző csapatának autói botlottak.
A siker nélkül eltelt 1968-as évadot követően egy átmeneti év következett a BRM-nél, majd 1970-ben beteljesítette régi vágyát és konstruktőr lett, beindította ugyanis a Team Surtees csapatot. Hamar rájött azonban, hogy megterhelő feladat egyszerre versenyzőnek és menedzsernek lenni, így 1972-ben felhagyott a versenyzéssel. Autói 1978 végéig futottak még, mérsékelt sikerrel. Fia, Henry ugyancsak autóversenyzőnek állt és úgy nézett ki, ígéretes karrier áll előtte, ám egy brands hatch-i Formula 2-es versenyen, 2009-ben halálos balesetet szenvedett, miután egy másik autóról leszakadó kerék fejbe találta. Johnt 2017. márciusi halálát követően – melyet szívmegállás okozott – fia, Henry mellé temették.
Fotó: F1i.com
A Forma-1 legendái cikksorozatunk előző részében Jim Clark szerepelt.
