A Torinóban született Farina első versenyét nagybátyja mellett futotta 16 évesen, magában csak három évvel később állt rajthoz, de a verseny során balesetet szenvedett, előrevetítve pálya szélén befejezett versenyekkel tarkított karrierjét. Sportolói ambíciói mellett beiratkozott a Torinói Egyetemre, ahol jogászdoktori diplomát szerzett, és később szívesen hivatkozott „Dottore” címére karrierje során. Ezután a sorkatonai szolgálat következett, de a II. világháború harcainak elültekor visszatért a versenyzéshez. Magánéletében is egyenesbe került és házasságot kötött Elsa Giarettóval, aki divatáruházat működtetett Torinóban. Kedvese ’buta és veszélyes’ tevékenységnek minősítette az autóversenyzést, erre válaszul Giuseppe három nappal az esküvő után Argentínába utazott, hogy továbbra is hódoljon szenvedélyének.

Fotó: Racefans

Farina 1948-ban megnyerte a nagy presztízsű Monacói Nagydíjat, nem sokkal később pedig minden adott volt már a Forma-1-es világbajnokság indulásához. Farina az Alfa Romeo tagjaként vágott neki és még a ’három F’ (Fangio és Fagioli a triumvirátus másik két tagja) közül is kiemelkedett. A sportág legelső versenyén Silverstoneban győzni tudott, így ebben is ő lett az első. Az év során még Svájcban és Monzában is nyert, és bár csapattársa, Juan Manuel Fangio szintén háromszor szelte át elsőként a célvonalat, a címről döntő Olasz Nagydíjon mechanikai hiba áldozata lett, így Farinát ünnepelhette a világ.

Ő lett a Forma-1 első világbajnoka, amit a torinói úgy konstatált, hogy ez csak a hivatalos megerősítése annak a ténynek, amely már eddig is köztudott volt.

Fotó: Formula1.com

Világbajnoki címe után mindössze két alkalommal sikerült győznie, utolsó szezonját 1955-ben futotta, mindössze három versennyel a háta mögött. 1956-ban megpróbált kvalifikálni az Indy 500-ra, ám az edzések során bukott és eltörte a kulcscsontját. Később ismét megpróbálta, ám csapattársa az ő autóját használva szenvedett halálos balesetet, így visszalépett az indulástól.

Az F1 első világbajnoka balesetekkel tarkított karrierjét túlélte, de a sors furcsa fintoraként közúti balesetben vesztette életét. 1966-ban, a reimsi Francia Nagydíjra tartva a nyirkos úton megcsúszott Lotus Cortinájával az Alpok-beli Chambéryhez közel, és egy telefonpóznának ütközött. A Forma-1 történetének első világbajnoka azonnal életét vesztette.