1. július 13-án látta meg a napvilágot Alberto Ascari, az egyik első olasz sztárpilóta, a legendás Antonio fia. A pályaválasztás így nem volt kérdéses. Az 1946 és 1949 közti átmeneti időszakban, amikor a Forma-1-es szabályrendszert már bevezették, de még nem írták ki az első világbajnokságot, Alberto Ascarit a legnagyobb feltörekvő tehetségek közt tartották számon.

Ezek után nem is lehetett kérdéses, hogy az újonnan életre hívott világbajnokság mezőnyében is ott volt Ascari helye a Ferrari gyári csapatában. Első futamán rögtön egy második hellyel nyitott, majd ezt a monzai szezonzárón is megismételte a világbajnok Farina mögött. Mivel a hat európai versenyből csak négyen vett részt a Ferrari, a bajnoki versenyfutásba nem tudott beleszólni az olasz, nem úgy a következő idényben, amikor Juan Manuel Fangióval szemben csak az utolsó futamon dőlt el a cím sorsa. A pedralbesi Spanyol Nagydíjon hiába szerzett pole-t Ascari, a futamgyőzelem, s ezzel együtt a világbajnokság ekkor még Fangióé lett.

Az 1952-es szezonban aztán Ascarit senki sem állíthatta meg. Bár a szezonnyitót kihagyta, hogy részt vehessen az Indy 500-on, a hátralévő hat európai versenyt egytől egyig megnyerte, mind a hatszor megszerezve a leggyorsabb kört a versenyen, mindezt úgy, hogy ötször a pole-ból rajtolt.

Fotó: Wikipedia

Egyedül a Brit Nagydíjon nem, ahol Farina egyetlen tizeddel megverte őt az edzésen, a futamon aztán Ascari ismét mindenkinek kört adott, Farinának „fricskából” hármat is.

A Nürburgringen 14 másodperccel előzte meg csapattársát, s már ekkor világbajnoknak tudhatta magát. Ascari azonban ezután sem vett vissza, Zandvoortban negyven másodpercet adott Farinának, majd hazai versenyén, Monzában egy percet adott a komplett mezőnynek. A Ferrari első és egyetlen olasz bajnoka óriási fölénnyel nyerte meg a bajnokságot, de sokan fanyalogtak, mert a címvédő Fangio súlyos sérülése miatt kihagyta a szezont.

Az argentin aztán 1953-ra visszatért, de Ascarival ő sem tudott mit kezdeni. Hatversenyes győzelmi sorozatát kilencre egészítette ki, így a Belga Nagydíj után 25 pontja volt, míg Fangiónak egy sem, minthogy az összes addigi futamon kiesett. A szezon hátralévő részében aztán még kétszer nyert, míg Fangio egyszer, az összetettben esélye sem volt Ascari behozására.

Amikor Svájcban megnyerte szezonbéli ötödik versenyét, senki sem hitte volna, hogy többé még csak célba sem fog érni F1-es futamon a sportág első kétszeres világbajnoka. 1954-ben csak négy versenyen indult, de egyszer sem látta meg a kockás zászlót, ahogy a rá következő évben sem, amikor a Lancia színeiben indult el az első két futamon.

Az elsőt a pálya szélén, a monacóit pedig a tengerben fejezte be, majd mindössze négy nappal később halálos balesetet szenvedett Monzában, amikor meglátogatta a Ferrari 750-est tesztelő Luigi Castellottit, és elvitte a sportautót egy próbakörre…

A cikksorozat előző részében Juan Manuel Fangiot mutattuk be.

A Forma-1 legendái – Juan Manuel Fangio: El Maestro, a mérce