Schenker (Ozoray) Zoltán (1880. október 13.-1966. augusztus 25.): a partiumi Váradszentmártonon látta meg a napvilágot, jól megtermett, kiváló fizikummal rendelkező sportoló hírében állt. Gyerekkorától kezdve szenvedélyesen sportolt: versenyszerűen úszott, síelt, atletizált, birkózott, célba lőtt, tornászott, súlyt emelt, lovagolt és korcsolyázott.

Fotó: Wikipedia

Bécsújhelyen végezte el a tiszti iskolát – itt ismerkedett meg a vívás alapjaival is -, majd a monarchia hadseregében szolgált, éppen ezért az 1908-as londoni olimpián nem indulhatott el magyar színekben.

Négy évvel később Stockholmban viszont már a Szegedi AC vívójaként tagja volt az olimpiai bajnoki címet szerző férfi kardcsapatnak, míg egyéniben negyedik helyen zárt – három másik magyar, Fuch Jenő, Békesy Béla és Mészáros Ervin előzte meg.

Amikor a párizsi olimpián pástra lépett már a 44. életévét is betöltötte, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a kardcsapattal ezüst-, a tőrcsapattal bronzérmet szerezzen.

Fotó: Új Nemzedék1924/ADT

Visszavonulása után edzőnek állt, a második világháború után Érden, majd Diósdon élt, s már túl volt a hetvenedik életévén, amikor még mindig kerékpárral járt át Budafokra, hogy megtartsa az órákat fiatal tanítványainak. Könyvet írt a modern kardvívásról, amelyet német és lengyel nyelvre is lefordítottak.

Széchy László (1891. november 18.-1963. szeptember 12.): az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén található Aradon született, életútjáról viszont nem sokat tudunk. Az 1924-es párizsi olimpián tagja volt az ezüstérmes kardvívó csapatnak, a Tisza István Vívó Club versenyzőjeként pedig többszörös magyar bajnoknak vallhatja magát.

Fotó: Új Nemzedék1924/ADT

Sportolói pályafutása mellett a civil életben is maradandót alkotott, gépészmérnöki végzettséget szerzett, majd a Fővárosi Elektromos Művek igazgatója lett.

Uhlyárik Jenő (1893. október 15. -1974. április 23.): az egykori Szepes vármegye székhelyén, Lőcse városában született a mai Szlovákia területén. Kard- és tőrvívásban is versenyzett, de a komolyabb sikereit a kard szakágban érte el.

Fotó: Színházi Élet 1924/ADT

1924 és 1929 között hét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, Széchy Lászlóhoz hasonlóan ő is tagja volt a párizsi olimpián ezüstérmet nyerő kardcsapatnak. Egyéni legjobb eredményét a következő évi, oostendei Európa-bajnokságon érte el, ahol az aranyérmes Garay János mögött és a bronzérmes Petschauer Attila előtt második helyen zárt.

Fotó: Wikipedia

Az 1928-as amszterdami olimpiára már nem utazott el, aktív sportolói pályafutását 1930-ban fejezte be. A második világháború előtt 1934-től a Magyar Vívószövetség főtitkára volt, később kisipari termelőszövetkezeti műszaki rajzoló volt – szakkönyvet is írt -, majd hivatásos katonának állt. A tüzérségtől ezredesi rangban vonult nyugalomba.