Történetünk helyszíne egy Szigony utcai sikátor. Ott találkozunk Tímeával, akinek hangja most is megremeg, amikor az átélt borzalmakról mesél. A beszélgetésre édesanyja kíséri el, mert egyre kevésbé meri elengedni egyedül lányát, hiába töltötte be a 23. életévét. Ő arról beszél, hogy egyre több a drogos, a hajléktalan a környéken:

– Agresszívek, hadonásznak, ordibálnak. Rendőrt nem sokat, önkormányzati rendészeket pedig egyáltalán nem láttam egész nyáron a környéken. Az elmúlt pár évben szörnyű lett a közbiztonság a kerületben – panaszolja Tímea édesanyja. Mint kifejti: 1984 óta lakik a kerületben, de soha nem volt ilyen rossz a helyzet, mint most – fogalmaz az asszony, aki a lányát, ha most lenne diák, az iskolába sem merné egyedül elengedni, pedig csak egy sarokra van. Tímea fontosnak tartja, hogy történetével felhívja az önkormányzat és a hatóság figyelmét az elviselhetetlenül durvuló helyzetre.

Tímea lélekjelenlétének köszönheti, hogy megúszta

Aznap – ahogyan máskor is –Tímea hajnalban indult munkába. Egy szállodában felel a reggeliztetésért, ezért már háromnegyed hatkor úton van. A lakótelepi átjárók megvilágítása vagy nagyon rossz, vagy egyáltalán nem működik.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Egy ilyen sikátorba érve észrevesz egy szemből közeledő alakot, járásából ítélve nem tiszta a tudata. Egymás mellé érnek, a férfi rá akart csapni Tímeára, aki a támadást reflexszerűen kivédi, majd futásnak eredt.

– Meg sem álltam a megállóig. Nem is akarok belegondolni, hogy mit művelt volna velem – meséli, miközben tekintetén látszik, hogy a borzalmak felelevenítése napokkal később is felzaklatja.

”Egyedül van, elbírunk vele!”

Egy alkalommal két „drogos csaj” molesztálta. Követni kezdték a Mátyás térnél, és azt ordították: „ne siess, elkapunk” és, hogy „most véged lesz”, illetve „egyedül van, elbírunk vele”!

– Hazáig futottam, alig vártam, hogy magam mögött becsukjam az ajtót – eleveníti fel az esetet. Szerinte azok a lányok az értékeire utazhattak, valószínűleg újabb adag szerre akartak pénz, ők is bódult állapotúak voltak.

Drog és közösülés: A gyerekek szeme láttára zajlik minden – állítja egy lakó

„Hónapokig nem mertem egyedül kimenni az utcára”

Ám még ezeket is felülmúlta a legelső eset, amely a legrémisztőbb volt – mondja. Ez januárban történt a lépcsőházukban, szintén hajnalban amikor munkába ment.

– Hívtam a liftet, az ajtó nyílt, és bent egy férfi feküdt, nadrágja térdig letolva. Nem tudom, hogy italt, vagy drogot fogyasztott-e, mindenesetre bódult volt. Elkapott és magához húzott. Én meg sikítottam, amire kijöttek a szüleim. A támadó tovább erőszakoskodott, köpködött és lehordott minket mindennek. Hátrálni kezdtünk a lakásba, és csak pár másodpercen múlt, hogy be tudtuk csukni előtte az ajtót. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha bejön. Elkezdett vadul dörömbölni, majd amikor kikiáltottam, hogy hívom a rendőröket, eltűnt. Hónapokig nem mertem egyedül kimenni az utcára – mondja könnyeivel küszködve Tímea.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Ki védi meg az időseket?

A beszélgetésünk foszlányait elkapva odalép mellénk egy középkorú úr, és ráerősít az elkeserítő helyzetre. Ő is a közelben lakik és folyamatosan meggyűlik a baja a lépcsőházakba behúzódó drogosokkal. Állítása szerint ő még csak kipenderíti a bódult alakokat, de sok helyen kizárólag nyugdíjasok élnek. – Őket ki védi meg? – teszi fel a kérdést, mielőtt tovább siet.

Pikóék fontos rendpárti intézkedéseket szüntettek meg

Huber András közösségszervezőként is egyre többször hall ilyen történetet. Szerinte a Pikó András vezette önkormányzat a felelős a jelenlegi állapotokért.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

2019 után feloszlatták a polgárőrséget, rendpárti rendeletet töröltek el, egyebek mellett azt is, amely tiltotta a közös használatú helyiségekben – így például a lépcsőházakban – az életvitelszerű tartózkodást, valamint a rendőrség támogatása sem olyan fontos számukra, mint a jobboldali vezetés alatt volt. Nem állapot, hogy az itt élők és dolgozók mindennapjait keserítik meg ezek az illuminált alakok.