„Szeretem a képzőművészetet. Gyakran járok kiállításokra, szerencsére a kerületben rengeteg lehetőség van arra, hogy a művészet iránti éhségemet kielégítsem.
Nem vagyok válogatós, nyitott vagyok az újdonságra, a klasszikusokat ugyanúgy megnézem, mint a modern művészetet.
Úgy gondolom, hogy még egy graffiti-nek is lehet művészi értéke, ha alkotója tehetséges és nem csak az a célja, hogy rongáljon, céltalanul festegessen.
Egy biztos: a művészetet múzeumokban, galériákban szeretem nézni és nem az utcákon. Van rá precedens, hogy a mű kijön a négy fal közül, hogy jobban megmutatkozzon, de utána vissza kell térnie.
A graffitikkel ugyanígy vagyok. Nem szeretem őket nézni a házfalakon. Pláne, ha még csúnyák is. Tudom, hogy nehéz az önjelölt „művész”-ekkel felvenni a harcot, de azért meg kellene próbálni.
Miért hagyjuk, hogy egyes „művek” hónapokig csúfítsák az épületeinket? Tudom, hogy pénzkérdés is, de úgy látom, hogy fent igény sincs rá, hogy elkerüljenek ezek. Biztos úgy gondolják, hogy lassan megszokjuk és egy idő után már nem is fog minket a zavarni. Az igénytelen lehet, hogy így gondolkodik. Én nem.”
Üdvözlettel:
P. Klára
