„Tisztelt szerkesztőség!

Emlékszünk arra az időszakra, mikor a Józsefváros szinte egyet jelentett a bűnözéssel, a veszéllyel.
A zenekultúrában a „nyolcadik kerületben nevelkedtem” körülbelül ugyanazt jelentett, mint, mikor Amerikában valaki azt mondta, hogy Bronx-ban nőtt fel.
Az utcákon prostituáltak sétáltak, a játszótereken kártyapartik zajlottak, a kocsmákban napi szinten volt verekedés, késelés, éjszaka pedig már nem volt érdemes az utcára menni.

2009 után úgy tűnt, hogy Józsefvárosnak sikerült levedlenie „nyócker”-ségét, hiszen a kerület többet érdemel. Múzeumai, templomai, iskolái nem arra predesztinálják, hogy neve egyet jelentsen a kosszal, a bűzzel, a drogosokkal, csövesekkel. Egy élhető, polgári kerületnek kellene lennie, mely büszke azokra az időkre, mikor művészek jártak kávézóiba, mikor még egy család zokszó nélkül végigsétálhatott az utcákon.

Pár évvel ezelőtt a kerületben újra megállt az idő, sőt vissza is fordult. Pikóék bandája újra „nyócker”-t csinált kerületünkből. Tele vagyunk hajléktalanokkal, szinte mindennapos a bűnözés. Az utcákat nem takarítják, a parkokat felveri a gaz.

Mi Józsefvárost szeretnénk, nem pedig „nyócker”-t. Élhető kerületet szeretnénk, nem félhetőt”

– írta lapunknak Sz. Tibor.