Tisztelt Szerkesztőség!

Olvastam a napokban, hogy az önálló levegővételen kívül talán minden másra is alkalmatlan Karácsony Gergely gyurcsányi cinizmussal, igazi bolsevik stílusban reagált arra, hogy bizony sokaknak nem tetszik, hogy az ő „fejlesztései” (de inkább a bénasága) miatt egy óriási kényszerparkolóvá vált Budapest. Valami olyasmi szókombinációt talált kifolyatni azon a tejfölös száján, hogy inkább örülni kellene, mert fejlődik a város. Én nem látok mást, csak a kosz, a mocsok, az igénytelenség, nameg a dugók fejlődését, mióta megverte a Jóisten Budapestet ezzel a tehetségtelen, pénzéhes bandával…

Itt van például a Blaha Lujza tér felújítása, ami egy igazi kegyelemdöfés volt mind a Nagykörút, mind a Rákóczi út amúgy is épphogy létezni tudó autós közlekedésére. Ha már Tarlós István idején megvoltak a tervek, a pénz és az engedélyek, miért kellett így, csaknem két évvel eltolni? Meg egyáltalán – a szó másik értelmében –, hogyan lehetett így eltolni valamit? De hát látjuk a Lánchidat, vagy sok rettenetesen megvalósuló „munkálatot”…

Persze, tudjuk a választ is: újra lehetett szabni a terveket, lebutítani, így még több pénzt tudnak kilopni ebből is a jövő évi kampányukra. Meg persze így, ennyi idő távlatából úgy is be tudják állítani, hogy a Blaha felújítása is az ő eredményük. (Tudjuk, igencsak rövidtávú a politikai emlékezet.) Bár erre az eredményre, nem tudom milyen eredmény dezorientált, vagy igénytelen ember tud büszke lenni. A kijelentés persze költői, Karácsony büszke tud lenni, meg a józsefvárosi csatlósa, Pikó elvtárs is.

S ha már igénytelenség: Pikó András inkább az igénytelenül elhanyagolt, kutyagumival, szeméttel, alkoholista és drogos hajléktalanok által ellepett Józsefvárossal kezdene valamit, vagy ő ezt szereti látni otthon is?

Köszönöm, ha megjelentetik a gondolataimat.

Üdvözlettel és barátsággal:

Totya