„A Hírnyolc egyik lapszámában olvastam Tamaskó úr írását a TTT-ről és a Teleki tér állapotáról. Az esetleírást abszolút tanúsítva kiegészíteném a környék – itt konkrétan a Teleki tér szűkebb környezetére gondolok – helyzetéről leírt képet.

Kocsis Máté idején költöztem ide, de most már gondolkodom az elköltözésen, mert ez a hely élhetetlenné vált.

Az epicentrum az Alföldi utcai BMSZKI-hajléktalanszálló. Míg normális környékeken minden év áprilisban az emberek alig várják, hogy eltünjön a téli szürkeség és virágozni kezdjen a tavasz, addig ezen a környéken ez a rémálom kezdete.

Az Alföldi utcai szálló lakói a tél beálltáig az utcára költöznek és egész nap az övék a tér. Tömeges csoportokban elfoglalják az Alföldi-Népszínház sarkán a mesterségesen kialakított kanyarokat (újabban a cuki, sárga virágládák is eltűntek…), a Vay Ádám-Népszínház utca sarkán szintúgy. Az Alföldi-Kun utca sarka újabban járhatatlan az ott kannásborozó hajléktalanoktól, akik hatos-hetes csoportokban az elején még csak cigarettát tarhálnak az őket kerülgetőktől, később sakálrészegen már be-be is szólogatnak, főleg nőknek.

A környéken helyi, adófizető, nem hajléktalan lakosoknak (beleértve természetesen a II. János Pál Pápa teret) leülni sehova nem lehet, nem is ajánlott, holott ez a környék csodálatos is lehetne a maga műemlék épületeivel és amúgy gyönyörű parkjaival, de csak álom egy jó piknik vagy szabadtéri olvasás.

Ezek a hajléktalan csoportok miután beittak, az elfoglalt környéket össze is vizelik, nem ritka a nagydolog elvégzése sem. Sokat tudna erről mesélni a közeli török élelmiszerbolt vagy épp a zajvédelmi műhely tulajdonosa.

Kiszolgálóhelyiségeik (ahol olcsó piához jutnak) közül ma az elsőszámú a környék két kisboltja. Az egyik a villamosmegállónál (olcsó kétdekások, kannásbor), a másik a Népszínház-Vay Ádám sarkán. Amikor pénzhez jutnak, gyakran betérnek a Népszínház-Teleki tér sarkán lévő lepattant kocsmába is. A másik lepattant kocsma volt a fő törzshelyük (Kun utca-Teleki tér sarka), ezt nemrég bezárták, ám hiába, megszokásból a mai napig ott ülnek vagy alszanak az egykori krimó lépcsőjén, hiába szórják azt fel elég gyakran klórmésszel.

Ez az építészetileg amúgy csodálatos környék újra száz százalékosan élhető csak az Alföldi utcai nyomortanya bezárásával lehetne, akkor maguktól eltűnnének a kisboltok és a kocsma is. De biztos vagyok benne, hogy a normák és törvények érvényesítésével részeredményeket lehetne elérni a kisboltok és a kocsma gyakori megbírságolásával (félóránként lehet szabálysértéseket látni), illetve a szálló házirendjének maradéktalan betartatásával és erősebb közterület-felügyeleti jelenléttel.

Őszintén remélem, a polgári oldal jövőre elindít egy rendpárti, tisztességes csapatot, akik felszabadítják a kerületet és érvényt szereznek a normálisan élni akaró környékbeli ezrek alapvető, normális élethez való emberi jogainak.”

Sz. A.