Kedves Szerkesztők!

Egy szomorú, de cseppet sem meglepő ténnyel kapcsolatban szeretném kifejteni a gondolataimat, amelyeket köszönök, ha megjelentetnek.

Ez részben kapcsolódik két korábbi olvasói levélhez, amelyek azt fejtegették, hogy nekünk, magyaroknak a kommunistákból is a legrosszabb jutott, mert sem az átkos rendszerben nem számított nekik semmit a magyarság nemzeti ügye, sem a mostani utódaiknak nem számít.

Ez tetten érhető abban, hogy a Józsefvárost ismét megszálló vörös csapatoknak kicsit sem volt fontos ünnepséget szervezni a magyar államalapításra emlékezve, hiszen ők annyira nem gondolkoznak a magyarságban, mint amennyire Józsefváros helyett számukra a „Nyócker” az elérendő cél. Pikó elvtársnak – Instagram-posztja szerint – sokkal fontosabb volt, hogy a lábát lógassa a Balatonon, amely szerintük elérhetetlen az átlag magyar számára, sőt, nem is létezik…

Azért az egészen gusztustalan, hogy Budapesten előfordulhat ilyen, hogy ilyen szinten magasról tesznek a magyar nemzet és a magyar állam talán legfontosabb ünnepére. Erre szoktuk sokan mondani a jobboldalon, hogy nekik csak állampolgárságuk van. És persze érdekeik, amelyekért bármikor és bárhol rezzenéstelen arccal szembe mennek a nemzeti érdekkel. Ezt tették világéletükben.

Nem gondoltam volna, hogy Józsefváros és Ferencváros egy ilyen versenyben méri majd valaha is össze az „erejét”, hiszen anno Baranyi Krisztináéknak nem volt fontos megemlékezni a kommunisták áldozatainak emléknapjáról, de ahhoz persze volt eszük, hogy BLM-szobrot állítsanak, meg teleszórják Ferencvárost a szivárvány-lobbi érzékenyítő plakátjaival. Remélhetőleg azért ilyen mélységbe nem süllyed Józsefváros, elég sok nekünk így is a mindent ellepő szemét, a drogosok és alkoholisták mocska és erőszakos viselkedése.

És ugyanezt tennék egész Magyarországgal is, ha ne adj’ Isten megkaparintanák a hatalmat, ezért nagyon észnél kell lennünk, hogy ezt ne hagyjuk!

Üdvözlettel:

Tóni