Tisztelt Szerkesztőség!

Októberben két történelmileg keserédes, de a magyar nemzet összetartozása szempontjából kiemelkedő jelentőségű napot is tartunk. Az egyik az október 6-i nemzeti gyásznap, amely az amúgy dicső, győztes, de a cári Oroszország segítségével mégis levert ’48-49-es forradalmunk és szabadságharcunk mártírjainak, az aradi vértanúk kivégzésének emlékezetét őrzi. A másik pedig október 23-án a szintén dicső, hősies 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk kirobbanásának büszke napja. Amely még ha csak néhány napra is, de egyesítette a XX. század elején ránk mért megpróbáltatásoktól meggyötört nemzetet, és elhozta a szabadságot. Amelyet aztán a kommunisták a gigantikus szovjet túlerővel a hátuk mögött vérbe fojtottak…

E két napra minden tisztességes magyar embernek büszkeséggel kell emlékeznie, hiszen az aradiak a magyar nemzet szabadságáért adták az életüket, az ’56-os hősök pedig a történelem akkor ismert egyik leghatalmasabb hadseregével néztek szembe és álltak helyt, szintén a magyar szabadságért.

Szomorú, hogy azok politikai, vagy éppen „csak” szellemi örökösei, akik ’56-ban a szovjetek oldalára álltak, és akik a ’48-49-es hősöket is elárulnák, ma is vezető szerepeket tölthetnek be önkormányzatokban, ácsingózhatnak a hatalom ismételt megszerzésére. Most persze – ahogy annyiszor „átöltöztek” már a történelmük során – „demokrata”, „liberális”, „LMBTQ”, „EU-s” és hasonló jelzőkbe csomagolva próbálják elrejteni igazi valójukat, a magyar nemzet zsigeri gyűlöletét…

Ehhez a szellemi körhöz tartozó ember teszi épp teljesen tönkre Budapestet, társa pedig Józsefvárost. De mindketten csak gyalogok a sötét vezér „seregében”, aki jelenleg egyszemélyben testesíti meg Magyarországon azt a politikai társulatot, amelyik minden lépését a magyar nemzet érdeke ellen tervezi és valósítja meg. No persze mindegyikük ki fog menni október 6-án és 23-án, hogy előadjon valami negédes, mesterkélt tragikomédiát, e két jeles napra „emlékezvén”. Ám ezek ma is ugyanazok: akik ha ott lettek volna, szintén koccintottak volna a kivégzett mártírok mellett és akik hátba döfték a szabadságért életüket áldozó ’56-os hősöket.

Pikó, Karácsony, Niedermüller, Baranyi és Gyurcsány többi cselédje mind-mind ide tartoznak. Így adjon nekik bárki is hitelt, ha majd megszólalnak 1848-49, vagy 1956 kapcsán.

Üdvözlettel és barátsággal:

Egon