– Mit jelent önnek Józsefváros?

– A nyolcadik kerületben laktam 18 éves koromig, ott nőttem fel. A szüleim a mai napig Józsefvárosban élnek. A Csepregi utcában laktunk és a Pál utcába sétáltunk át óvodába, ráadásul. a Bacsó Béla Általános Iskolába jártam, ami az MTK sportiskolája volt. Élsportolói osztályba kerültem, aminek értelemszerű feltétele volt, hogy komolyan kellett űzni egy sportágat. Hat évesen, nagycsoportos óvodásként kezdtem karatézni, a Kőfaragó utcában a Vasas Művelődési Házban. A szüleim alapvetően néptáncra vittek oda, de egy nem túl szimpatikus néni elriasztott ettől, így nemet mondtam a néptáncra. Ugyanakkor, szinte “cserébe” volt ott egy szimpatikusabb bácsi és eldöntöttem, hogy nála akarok karatézni. És ott is ragadtam.

– Mennyire népszerű manapság a karate?

– A második legnépszerűbb sport a labdarúgás után. Több mint ezer sportegyesület tartozik a Magyar Karatesport szövetséghez, a 20 főstől a több százas karateklubig van minden.

Fotó: Klima Zsuzsanna

– Külsősként nehéz eligazodni a sok szervezet és szakág között. Ez a széttagoltság?

– Lehet, hogy egy laikusnak fejetlenségnek tűnik. Ám nem az. Van a legnagyobb világszervezet, a WKF (World Karate Federation), ami a tokiói olimpiára is kivitte a karatét. Ez a legkeményebb szövetség, itt a legnehezebb érvényesülni és eredményt elérni. Aki nem ennek a tagja, hanem kisebb szervezetben foglal helyet, az a könnyebb utat választja az eredményszerzésre. Viszont az az igazán nagy szó, ha valaki ennek a szervezetnek a keretein belül eredményes. Mondhatnánk úgy is, hogy ez az NB I. 180 tagországgal nem lehet gyenge szervezet, és tényleg nagyon nagy szó, hogy olimpián is megmutathatta magát a sportág. Az pedig még nagyobb öröm, hogy mi magyarok is jól szerepeltünk, hiszen első olimpiánkon bronzérmes lett Hárspataki Gábor, bravúrosan, egy fejrúgással az utolsó másodpercben.

– Ha már első érem, az az ön pályafutásában is volt egy emlékezetes első.

– A WKF keretein belül Európa bajnokságról már volt magyar medál, de én hoztam először világbajnokságról érmet, méghozzá egy ezüstöt. Ez 2002-ben történt, majd két év múlva további két bronzéremmel tértem haza a világbajnokságról. Ezután még 2009-ig versenyeztem, közben 2007-ben anya lettem, de meg akartam mutatni, hogy egy nő nem csak addig sportoló míg egyszer gyereke nem lesz, hanem utána is vissza lehet térni. Nagyon keményen dolgoztam azért, hogy 2009-ben csapatban az Európa-bajnokságon bronzérmesek lettünk. Ez volt a hattyúdalom.

– Az ön döntése volt ezután a visszavonulás?

– Igen, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Akkor már 30 éves voltam, ráadásul a tanítványaim rovására ment. Nem tudsz ott lenni az edzésen, mert külföldön vagy csütörtöktől keddig, miközben hétfőtől péntekig edzést kellene tartanod. Egy idő után tudni kell választani, hogy mi a fontos.

Fotó: Klima Zsuzsanna

– Mit tud adni egy gyereknek a karate? Miért próbálja meg?

– A pozitív gyereknevelő hatása miatt érdemes csinálni. Tulajdonképpen katonaság helyettesítő. Megtanítjuk az akaraterőre, a kitartásra, és nálunk is csapatban kell dolgozni, annak ellenére, hogy egyedül küzdenek. Amit máshol nem tanulhatnak meg, az az alázat, a kitartás, a hierarchikus rendszer, hogy tiszteljük az idősebbet, a tudást, a magasabb övfokozatot, a rangidőst. Sajnos ahogy látjuk, a tanárokat nem nagyon tisztelik a gyerekek. Mi ezt tanítjuk. A magasabb övfokozatú előrébb áll, ő megmondhatja mi van, oda mész, ahová ő mondja. Vannak a senseiek, edzők, sempai-ok, segítők, akik azért vannak, hogy okosabb, ügyesebb legyen a gyerek, és megtanulja a tiszteletet. Ahogy a helyére kerül a gyerek, tudja meddig ér a gumicsizma, abban a pillanatban be tud állni a sorba. Az a baj, hogy amikor mindent megengedünk, akkor nem tudják mit szabad és mit nem. De ha ezt megmondjuk nekik, akkor tudják meddig lehet elmenni, hol vannak a határok.

– Nem túl erőszakos sportág? Elvégre küzdősport.

– Egyáltalán nem. Fejleszti a koncentrációt, a gondolkodást, a gyerekeknek célt ad, kitartóak lesznek és az önbizalmukra is pozitívan hat. Nálunk kinyílnak, mint a rózsa. Mi arra törekszünk, hogy mindenki megtalálja magában a jót. Amiben ügyes, amiben más. Ez a karate lényege. Persze az sem hátrány, hogy nem fél este hazamenni a buliból, és a szülők is bátrabban engedik el. Mert reflexből csinál valamit, ha valaki le akar keverni neki egyet. Na persze nem 2-3 év karate után, de 8-10 évet követően ösztönösen is elkerülhet egy nagy maflást.