Józsefvárosban született és itt is töltötte a gyermekkorát. Milyen emlékek maradtak meg Önben erről az időszakról?

A családommal a Vajda Péter utcában éltünk, először egy északi oldali lakásban, majd édesapámnak – aki a fővárosi városházán dolgozott gépészmérnökként – kiutaltak egy másik lakást a 7-es szám alatt, a déli oldalon. Nagyon szép gyermekkorom volt, sok csodálatos emlékkel, polgári értékrendet valló családban. Háztartásbeli édesanyám sok időt töltött velem s a húgaimmal, de édesapám is minden délben hazajött, hogy együtt ebédelhessünk. A Magyarok Nagyasszonya Templomba jártunk a családommal, ott lettem elsőáldozó és ott bérmálkoztam. Óvodába és általános iskolába a Vajda Péter utcába, középiskolába pedig a Rákóczi téri ruhaipari technikumba (ma Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium) jártam.

Fotó: Kovács Gyula / MTI

Ma már nem Józsefvárosban él. Van még kapcsolata a kerülettel?

Ma is Józsefvárosban él mindkét húgom, így természetesen megfordulok a kerületben, amikor őket meglátogatom, , de az is igaz, hogy a korom miatt már nem járkálok túl sok felé. Emlékszem, gyermekkoromban nagyon sokszor mentünk ki a Golgota térre, jó időket töltöttünk ott. Örömteli, hogy Kocsis Máté polgármestersége idején gyönyörűen megújult.

Egész fiatalon került kapcsolatba a vívással. Hogyan indult ez a történet?

Általános iskolában a testnevelő tanárom, Kovácsné Nyári Magda javasolta nekem a vívást, mert előtte gerincferdülést állapítottak meg nálam. Balkezes vagyok, és noha akkoriban jobb kézzel kellett írnom, vívhattam bal kézzel, ami segített kiegyenesíteni a gerincem. Édesanyám a szülői munkaközösség tagja volt és jól ismerte a tanárnőt is, így bejelentkeztünk a Csobánc utcai iskola vívótanfolyamára, ahol Nyári Magda lett az edzőm. Aztán egy év után a Budapest Petőfibe kerültem, ahol Hatz József, Szepi bácsi volt a mesterem, később az Újpesti Dózsa vívója lettem. Édesapám nagyon sok versenyre elkísért, folyton jegyzetelt, így próbált nekem segíteni. A velem kapcsolatos újságcikkeket pedig egy szép albumba gyűjtötte.

Fotó: MTI

Hamarosan jöttek az eredmények is…

1956-ban megnyertem a luxemburgi ifjúsági világbajnokságot , rá egy évre pedig pedig Varsóban is győztem. Ugyanebben az évben már egy csapatban vívhattam Nyári Magdával a felnőtt világbajnokságon, ami felemelő érzés volt. 1958-ban Philadelphia-ban mindketten bejutottunk a legjobb 6 közé és mivel az akkori szabályok szerint ilyen esetben az egy nemzetiségűeknek kell versenyezni egymással, ellene kellett vívnom. Nagyon meg voltam szeppenve, ám végül harmadik lettem, Magda ötödik. Nagy öröm volt számomra, hogy az első felnőtt csapatvilágbajnoki címemet Budapesten, hazai közönség előtt szerezhettem meg 1959-ben.

Ezt további sikerek követték. Milyen élmény volt olimpiákon szerepelni?

A második olimpiámon 1964-ben, Tokióban bajnok lettem egyéniben és csapatban is. Nagyon szerettem volna megvédeni az egyéni címemet 1968-ban Mexikóvárosban, ez nem sikerült, amelyben közrejátszott egy nem várt bonyodalom is.

Mégpedig?

Az edzőmmel még időben elindultunk az olimpiai faluból a verseny helyszínére, azonban a taxink belekeveredett egy maratoni futóverseny útvonalába, ezért lépésben haladt.

Fotó: Wikipedia

Akkor még nem volt mobiltelefon, így szólni sem tudtunk. Az utolsó pillanatban értünk oda, ezért kapkodva kellett bemelegíteni. Elég ideges voltam, és ez is köre játszhatott abban, hogy nem tudtam megvédeni az egyéni címem.

Azért az olimpiákon sok szép eredményt ért még el. Van esetleg kiemelkedő emléke ezekről?

Összesen öt olimpián vettem részt, és mindegyikről tudtam érmet hozni egyéniben, vagy csapatban, erre nagyon büszke vagyok. Az pedig külön öröm, hogy az első három olimpiám mindegyikének 50. évfordulójára rendezett megemlékezésekre eljutottam, idén augusztusban lesz az 1972-es Müncheni Olimpia évfordulós ünnepsége, nagyon készülök rá.