Régóta íródik a Jezsek Cukrászda története, de a családban is több generáción átível a cukrász szakma. Hogyan kezdődött?

Anyai nagyapám, Igrinyi József 1937-ben alapította az első cukrászdáját a Belvárosban a Zrínyi utca és az Október 6. utca sarkán. Édesapám pedig itt tanulta meg a szakmát, és itt ismerkedett meg édesanyámmal is. Ezt, a háború alatt és után is működő üzletet 1952-ben – éppen a születésem évében – államosították a kommunisták, de később, 1955 elején nagyapám, már édesapámmal újra cukrászdát nyithatott, immár a Wesselényi utcában. Itt indultam én is az érettségit követően, 1966-ban kezdtem tanulni a cukrász szakmát. Tanulmányaim után nagyapám tanácsára a Gerbaud-ban dolgoztam, mert ekkor – az 1970-es években – még voltak ott olyan régi mesterek, akiktől érdemes volt tanulni. Az itt eltöltött néhány év után katona lettem két évig, majd a leszerelés után a Frölich Cukrászdában dolgoztunk a feleségemmel, de ekkorra már megszületett az ambíció, hogy önálló üzletet indítsunk. Így nyitott meg 1979-ben a cukrászdánk a Népszínház utcában, ahová várjuk a vendégeket több mint négy évtizede.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Hogyan íródhat a jövő?

Változik a világ és benne a szakma is, mi viszont szeretnénk a jövőben is megőrizni a klasszikus cukrászatot. Kerüljük az adalékanyagokat, és amit lehet, mind hagyományosan, kézimunkával készítünk. A tésztáinkba sem teszünk adalékanyagokat, állományjavítókat, csak lisztet, sót, cukrot élesztőt, tejet, vajat, tojást és zsiradékokat. Ugyan ez a módszer az átlagosnál kicsit drágábbá teszi a süteményeinket, de minden kézzel készül és még így is kedvezőbb áron fogyaszthatnak a vendégeink, mint a belvárosban. Ugyanakkor a fiam is kitanulta, és a családban tovább viszi a cukrászmesterséget.

Mennyit változott a cukrász szakma a régi időkhöz képest és merre tart?

Ahogy említettem, mi a régi, hagyományos módszer szerint és alapanyagokkal dolgozunk. Azonban úgy látom, mára sok olyan hely is van, ahol használnak adalékanyagokat, állagjavítókat, vagy különböző vízzel összekeverendő sütőporokat. Az ilyen sütemény is lehet finom, de azért a tejjel, liszttel, tojással, cukorral készültekhez képest egy egészen más világ.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

A világ fejlődése is több változást eredményezett: mi még megtanultuk például a gyümölcsöket eltenni, rendszeresen jártam én is meggyet szedni, mára viszont minden kompót készen megvehető, és más alapanyagokkal együtt futárcégek házhoz is hozzák. Mindig érdemes megőrizni a múltból, ami értékes, de szükségszerűen rivalizálni is kellhet. Nekem édesapámmal voltak vitáim, a fiamnak pedig velem azzal kapcsolatban, hogy mit lenne érdemes kipróbálni, vagy esetleg másképp csinálni. Mára például teret hódítanak a vegán, és a „minden mentes” sütemények is, amelyek az én időmben még nem voltak jellemzőek, a fiam viszont a cukrászat jövőjeként tekint rájuk.

Ilyen hosszú idő alatt bizonyára számos érdekes emlék fűzi a mesterségéhez, melyek a legérdekesebbek, az Önnek legkedvesebbek?

Egyértelműen a vendégkörhöz kapcsolódnak a legkedvesebb emlékek. Sok környékbeli vendégünk van, de olyanok is szép számmal, akik gyermekkorukban laktak itt, de felnőttek, elköltöztek és mégis időről időre visszajárnak hozzánk, például amikor meglátogatják a szüleiket, családi ünnepek alkalmából. Vannak olyanok is, akik külföldre költöztek, de egy évben kétszer-háromszor, amikor hazajárnak, mindig betérnek hozzánk.

Fotó: Baranyai Attila / Hírnyolc

Ilyenkor jókat beszélgetünk, és ezek a számomra igazán különleges élmények. Volt két idős vendégünk is, akik még a II. világháború előtt a nagyapámhoz is jártak. Egyikük sajnos elhunyt néhány éve, a másikuk viszont 96 évesen is jó egészségnek örvend, szoktam vele találkozni a boltban, vagy a cukrászdában.

Ön hogyan ítéli meg Józsefváros utóbbi éveit, milyen reményeket fűz a jövőhöz?

Kocsis Máté és Sára Botond polgármestersége idején nagyot fejlődött egész Józsefváros és szép jövő kecsegtetett a Népszínház utca számára is, hogy visszanyerje régi fényét. Olyan tervek voltak, hogy az utcában található üres üzlethelyiségeket kiadják fiatal vállalkozóknak, a portálokat egységesítik, az utcában lévő sok impozáns épület különlegességeit megőrizve. Sajnos az utóbbi években nem hallok arról, hogy ez a terv megvalósulhatna.