A közelmúltban lett 40 éves a fodrászüzlet – meséli Edit, aki annyira fiatalos és energikus, hogy el sem akarjuk hinni, mekkora tapasztalat van mögötte. A Népszínház utca 22. szám alatti kétszékes női fodrászatban ma már egyedül dolgozik, kezdetben azonban ketten feleltek a divatos frizurákért.

A fodrászat bizalmi kapcsolatot igényel

Első öt évet szó szerint reggeltől estig végig dolgoztuk – mondja. Akkoriban 8-tól 20 óráig tartottak nyitva. Később átálltak két műszakra – egyikük délelőtt, a másik délután dolgozott. Ma már az unoka is kéri a maga részét Edit idejéből, így már csak heti három napot tud az üzletben tölteni. Azt ki is töltik a törzsvevők, akik közül sokan nem sajnálják a hosszú utazást sem, hogy a megfelelő kezekben tudják a frizurájukat. Beszélgetésünk alatt is betoppant egy vendég, aki korábban itt lakott a környéken, ma már Balatonalmádiban él, de Edithez továbbra is ragaszkodik. A mi mesterségünk bizalmi kapcsolatot igényel – magyarázza Edit, hozzátéve: úgy tartják, az ember nem bízza akárkire a frizuráját. Ráadásul sok vendégétől azt hallja: ez nem is fodrászat, hanem egy klub, ahol az élet nagy dolgai is megoldódnak. Sokan azért jönnek akár távolabbról is, mert jól érzik magukat és nem is sietnek haza.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Nagyot változott a környék az elmúlt években

Nagyon megváltozott a környék ahhoz képest, amikor megnyitott az üzlet negyven évvel ezelőtt. Akkoriban szinte minden szakma felsorakozott itt – meséli Edit. – Ha valaki valamit el akart intézni, az a Népszínház utcában elintézhette. Azóta ez is megváltozott. A régiek közül csak néhányan maradtak. – Egy kalapos, egy szabó, egy villanyszerelő, meg még néhányan – sorolja. Az elmúlt pár év pedig egyenesen katasztrófa volt, már ami a környéket illeti. Már sokan várjuk, hogy ismét jó irányba menjenek a kerület dolgai – fogalmaz.

A nagypapa borbély volt

Nem Edit az egyetlen fodrász a családban. A nagypapája borbély volt a Kiss József utcában. Az ő üzletét az államosítás idején vették el, pedig az volt a terv, hogy azt átveszik az utódok. A nagypapa sajnos már nem érhette meg, hogy lássa Editet dolgozni, pedig – mint mondja – biztos büszke lett volna rá. Ahogyan a nővérére is, aki szintén fodrász lett: csak ő a férfi frizurákra specializálódott. Emellett az utánpótlás szintén adott, hiszen Edit lánya ezt a szakmát választotta.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Az első állomás a NÍVÓ

Bár gyermekkorában még az óvónői pályával kacérkodott, az élet úgy hozta, hogy a fodrásziskola növendéke lett. A munkát a NÍVÓ fodrászszövetkezetben kezdtem, amely a VIII-X. kerületet fedte le. Kőbányán kezdett, majd átkerült a józsefvárosi üzletbe, ami a Rákóczi út és Berzsenyi utca sarkánál volt, a Szabadság szállóval szemben. – Ott tizenketten voltunk fodrászok plusz három fejmosó, három kozmetikus és két manikűrös. Folyamatosan jöttek a vendégek, mert ott volt a villamosmegálló, akkoriban még járt a villamos a Rákóczi úton – magyarázza Edit, hozzátéve: sok ismert ember megfordult Kovács Katitól, Zalatnay Saroltáig.

Köszörűsműhelyből lett fodrászat

A NÍVÓ-ból ment szülési szabadságra. Majd miután a köszörűs édesapja már a visszavonulását fontolgatta jött az ötlet, hogy a Népszínház utcai köszörűsműhelyt alakítsák át fodrászattá. – Sok munka volt vele, mert akkor még mindent belepett itt a vaspor, de a végeredmény szép lett – mondja Edit. Végül 1983 decemberében meg tudtak nyitni. – Azért is mertem itt belefogni, mert úgy voltam vele, ha csak a házból jönnek, már megéri, akkora ez a ház – magyarázza. Tíz évvel később pedig meg tudta venni az addig bérleményként használt ingatlant.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Munkáját Aranykoszorú elismeréssel jutalmazta a kerület

Editnek nem kell sokat utaznia, hogy beérjen a munkahelyére, hiszen a szomszédos Kiss József utcában lakik. Általános iskolai tanulmányait a Kállai Éva Leányiskolában végezte, ami a mai II. János Pál pápa téren volt. Az épületet jelenleg a Deák-Diák Általános Iskola használja. Munkája elismeréseként Kosztolnik Lászlóné Edit 2014-ben Aranykoszorú díjat kapott a kerülettől. – Nagyon örültem neki, hogy megkaptam a díjat, mert a vendégeim terjesztettek fel, ők gyűjtötték össze a jelöléshez szükséges aláírásokat. A jövőről azt mondja: ameddig bírom, addig jövök.