A testvérpár az ezredforduló éveiben vette át a stafétát szüleitől, akik ugyanígy a nagyszülőktől örökölték meg a helyet, a vevőket, illetve a zöldségek és gyümölcsök szeretetét. Az üzlet a Vásárcsarnok Déri Miksa utcai bejáratánál található. Azt,hogy mennyire szeretik a vevők, azt jól jellemzi, hogy bár magába az épületbe ma már kevesen térnek be, Anikóék standjánál ottjártunkkor is szinte folyamatosan volt vásárló.

Volt idő, amikor az egész csarnok együtt szilveszterezett a vevőkkel

A 90-es években, amikor a lányok is bekapcsolódtak a családi vállalkozásba még dübörgött a csarnok. Csütörtök délutántól szombat egy óráig állt a sor, annyi volt a vevő. Kőkeményen oda kellett tenni magunkat, de nem bántuk, hogy sok a feladat – meséli Andrea, és nosztalgiázva hozzáteszi: akkor még együtt előszilveszterezett az egész csarnok a vevőkkel: az egész épületben elfogyott a pezsgő. Napjainkban szinte csak a törzsvevők tartanak ki, a vásárlási szokások is megváltoztak.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

A szupermarketek sem tesznek jót a piacoknak, mert ott mindent, ami a háztartáshoz kell egy helyen meg lehet venni, ami elkényelmesíti a vevőket. -Viszont azt is látom, hogy van egy réteg, még a fiatalok között is, akik kezdik újra felfedezni a piacozást – mondja Andrea.

Minden a nagypapával kezdődött…

A lányok édesapjuktól lesték el a kereskedelem fogásait. Érdekesség, hogy nőágon ők a harmadik generáció, ám az üzlet felvirágoztatására nagyban támaszkodtak a családba beházasodó férfiakra. A standjuk története 1937-re nyúlik vissza.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Ekkor nyitotta meg a Rákóczi téri vásárcsarnokban az üzletét nagypapájuk Sotiriadisz János, aki Görögország kis-ázsiai részéből menekült hazánkba a családjával a törökök elől. -27 éves volt, amikor a körúton egy kis csemege üzletben kapott munkát alkalmazottként, ott ismerte meg a nagymamámat – osztja meg a családi legendárium ezen fejezetét Andrea. Nem sokkal később már a piacon árult, amiben a család is a segítségére volt – teszi hozzá. Akkoriban még hajóval hozták az árut a Dunán és onnan vásároltak be a kereskedők és hozták be a terményeket ide a Rákóczi térre. Sotiriadisz Jenő nevét a 60-as években Görög Jánosra változtatta, az ő emlékét a standon is őrzik unokái fényképek formájában.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

Édesapjuk vérbeli kereskedő lett

„Amikor édesanyánk megismerte édesapánkat, őt is bevonták a családi vállalkozásba. És nagyon is jól tették, mert vérbeli kereskedő lett. Járta az országot és megkereste a legszebb árut, a legjobb termelőket. Később pedig a nagybani piacon válogatta ki ugyanolyan gondossággal a legszebb árut – sokszor 8-9 órát ott töltve –, hogy az ő standján legyen a legszebb termék. Aztán 1986-ban leégett a piac, akkor két évre kikerültek utcai standra. Míg korábban csak gyümölcsöt és szárazárut kínáltak, amikor visszatértek a csarnokba, akkor már a zöldség is bekerült a repertoárba.

Fotó: Ványi Ákos / Hírnyolc

A lányok végül a kilencvenes évek derekán fogtak bele a piacozásba, annak ellenére, hogy más területen kezdték tanulmányaikat. -A családi összetartás visszahúzott az üzlethez. Beláttuk, hogy ennek csak így van értelme – ecseteli Andrea. 2007-ben édesapjuk hátrább lépett, Andrea és Anikó vették át az üzletet. Persze ha kell, és volt már rá példa, édesapjuk visszatért segíteni. A törzsvevők pedig a szülőket sem feledik. A mai napig emlegetik őket.