Ács Fruzsina: Mindenkinek kell egy kis Józsefváros!

Bányai Rudolf | 2020. 07. 30. – 10:11

Ács Fruzsina négy éve üde színfoltként robbant be a férfiak uralta stand up világába. Azóta a Corvin sétányon lévő Dumaszínház társulatának megbecsült tagja. Immár két éve kerületünkben él, és azt vallja: mindenkinek kell egy kis Józsefváros. Ács Fruzsina humoristával pályafutásáról, a karanténról és kerületünkről is beszélgettünk. 

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Hogyan lettél humorista? Volt olyan pályatárs, aki nagy hatással volt rád?

Pszichológiára jártam, és egyik csoporttársam unszolására jelentkeztem a Magyarország Szereplek! című stand up tehetségkutató műsorba. Két oldalnyi anyagot kellett beadni, visszahívtak, és máris a színpadon találtam magam. Ezt követően szerződtetett le a Dumaszínház, és azóta is tart ez a „szerelem”.

A stand up-osok közül Kőhalmi Zoltán munkássága fogott meg a leginkább. Már kamaszként sokat néztem a 2008-ban indult a Showder Klubot, és nála éreztem azt, hogy ezt sokféleképpen is lehet csinálni. Ő nemcsak sztorizgatott, hanem a gondolatmenetét is erre állította át.  

Pszichológiát tanultál. Miként tudod hasznosítani tanulmányaidat a fellépések során?

Tudok róla beszélni, van egy pszichológiai látásmódom, de nem szoktam hipnotizálni, vagy kielemezni a közönséget (nevet). A színpadon állva egy módosult tudatállapotban vagy, és nem azzal foglalkozol, hogy „pszichologizáld” a nézőket.

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Mellesleg humorból írtam a szakdolgozatomat. Érdekes volt látni, milyen elméleteket alkotnak azok, akik még nem próbálták ki ezt a területet. Készítettek például egy stand up robotot is, amely ontja magából – fahangon– a vicceket, de sose lesz igazán hatásos, mert nem tud reagálni a környezetére. A színpadon álló ember viszont folyamatosan változtat az anyagán, a közönség reakciójától függően.

Józsefvárosban élsz, de mi hozott ide? Milyennek látod a kerületet?

Az egyik csoporttársamnak volt itt egy nagyon olcsó albérlete, és ide csábított. A Nap utcai lakás kissé romos volt, de az önállósodás, a szülőktől való függetlenedés mégis széppé tette az ott töltött időszakot.

Onnan fél éve a Teleki térhez költöztem, szóval nem tudom elengedni a VIII. kerületet, ami egy rendkívül sokszínű hely. Vannak kifejezetten klassz, és vannak kevésbé jó részei is: mondhatni utcánként változó. De a nyóckeres sztereotípiák szerintem már nem állják meg a helyüket. Én például gyalog járok mindenhova, és eddig semmilyen atrocitás nem ért. Mondjuk a 99-es busz néha hasonlít egy guruló Mónika show-ra, (nevet) de a tréfát félretéve csak addig tűnik félelmetesnek a kerület, amíg meg nem ismered. Aztán rájössz, hogy itt is teljesen normális emberek élnek. Szerintem mindenkinek kellene egy kis Józsefváros.

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Hogyan sikerült átvészelni a karantént?

Megtanultam x-boxozni. Sokat telefonáltunk – a kollégákkal is –, hogy ki hogy van. Volt egy-két online munka, mert nyitni kell efelé is, ha például a járványnak lesz második hulláma. De nagyon hiányzott a színpad. Sokan mondták, hogy milyen jó ez az időszak arra, hogy anyagot gyárts. De hát miről? Minden nap ugyanaz történt.

Nem volt jó ez az otthonlét senkinek, még ha jónak is tűnt elsőre, nem erre vagyunk kalibrálva evolúciósan sem. A karantén utáni első fellépés nagyon durva volt. Hasonló, mint az első: gyomorgörccsel, idegeskedéssel. Három hónap kihagyás után, már nem vagy olyan magabiztos. Lehet, hogy már nem is vagy olyan vicces. De szerencsére jól sikerült: visszatért minden a régi kerékvágásba.

Munkával vagy pihenéssel telik a nyár?

Most voltam Balatonfüreden, felléptem a Dumafüred fesztiválon, de a barátokkal a környéket is be tudtuk járni. Pihenni Agárdra szoktunk menni a családdal, ez idén is tervbe van véve. Külföldre semmiképpen nem megyek, szerintem egy évet mindenki ki tud bírni külföld nélkül.

© Fotó
Baranyai Attila/Hírnyolc

Emellett, ha érkezik felkérés, dolgozom is. Augusztus 14-én például a Kompót Bisztróban lesz a Tinder-tojás című előadásunk. Ebben a Tinderrel – az online ismerkedő applikációval – kapcsolatos élményeinket osztjuk meg Felméri Péterrel, Musimbe Dávid Dennisel és Elek Péterrel közösen. Szeptembertől pedig Ráskó Eszterrel a NagyÁrpi című előadásban veszek részt.

Milyennek látod magad tíz év múlva?

Remélem nem karanténban (nevet). Családdal, ehhez először meg kell találni a megfelelő alanyt a családalapításhoz. A munkát tekintve pedig a Dumaszínházban – járvány nélkül – egy önálló esttel. Én négy éve vagyok itt, és aki ennyi időt lehúzott már a szakmában, az nem valószínű, hogy hátat fordít neki. Szerintem ez olyan dolog, hogy vagy egy napot sem bírsz ki, vagy örökre ezt szeretnéd csinálni. Én az utóbbi kategóriába tartozom.